A három fenyőfa-jelenet

Három fenyőfa

Szereplők: Mesélő, 3 fenyő, Madárka, Nagyapó

Mesélő: Három fenyőfa állt egy dombtetőn. A legnagyobbik fa szép és egyenes volt, erős, messze nyúló ágai voltak. A kisebbik fenyő nem volt olyan terebélyes, de napról napra fejlődött és növekedett. A harmadik fenyő azonban igazán nagyon kicsi volt, vékony törzsű és egészen alacsony.
Kicsi Fenyő: - Bárcsak olyan nagy és erős lennék, mint a Legnagyobb fenyő. (sóhajtva)
Mesélő: - Nagyon hideg tél volt ebben az esztendőben. A földet belepte a hó. Karácsony közeledett.
Legnagyobb Fenyő: - Bárcsak eljönnének értem és elvinnének karácsonyfának !
Kisebbik Fenyő: - Bárcsak engem vinne !
Kicsi Fenyő: - Bárcsak engem választana !
Mesélő: - Egy napon fázós kismadár jött szökdécselve feléjük. Megsérült a szárnya, s ezért nem tudott repülni.
Madárka: - Kedves Legnagyobb Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Legnagyobb Fenyő: - Nem lehet ! Nem engedhetek madarakat az ágaim közé, mert éppen karácsonyfának készülök.
Madárka: - Pedig úgy fázom.
Mesélő: - Így hát a törött szárnyú kismadár odább ugrált a Kisebbik fenyőhöz.
Madárka: Kedves Kisebbik Fenyő, itt maradhatnék az ágaid közt ?
Kisebbik Fenyő: - Nem ! Nem ringathatok semmiféle madarat az ágaim között, mert hátha éppen most vinne el valaki karácsonyfának.
Mesélő: - Ekkor szegény didergő kismadár tovább ugrált a Harmadik Fácskához.
Madárka: - Kedves Kicsi Fenyő, itt maradhatnék az ágaid között ?
Kicsi Fenyő: - Hogyne maradhatnál kismadár! Búj csak az ágaim közé, én megmelegítelek!
Mesélő: - A kismadár felugrott a Harmadik Fácska ágai közé, ott nyomban el is aludt. Hosszú idő múlva a Harmadik Fácska édes, halk csengettyűszót hallott. A hangok egyre közeledtek, már egészen ott hallatszottak a dombon. Elhagyták a Legnagyobb fenyőt, elhaladtak a Kisebbik fenyő előtt is, de amikor a Harmadik Fácska elé értek, elhallgattak.
Mind a három fácska látta az apró csengettyűket, kicsi szánkón csüngtek, amelyből most kiszállott az utasa.
Nagyapó: - Nagyapó vagyok. Karácsonyfát keresek egy nagyon kedves kicsi gyermek számára...
Legnagyobb Fenyő: - Vigyél engem !
Kisebbik Fenyő: - Engem vigyél! (nyújtózkodik)
Mesélő: - A Harmadik Fácska azonban meg sem szólalt.
Nagyapó: - Te nem szeretnél eljönni ?

Kicsi Fenyő: - Dehogynem ! Nagyon szeretnék, de hát itt kell maradnom, hogy vigyázzak erre a beteg kismadárra. Éppen elaludt.
Nagyapó: - Kicsike fa! Te vagy a legszebb fácska a világon ! Téged viszlek magammal.
Mesélő: - Azzal gyöngéden kiemelte őt a földből, olyan óvatosan, hogy az ágai közt megbúvó kismadár fel sem ébredt. Aztán szánkójába állította a csöpp fenyőt a kismadárkával együtt, majd maga is beült mögéjük. És a kicsi szánkó ezüstös csengettyűszóval tovasuhant velük a karácsonyi havon...

( Régi angol mese nyomán fordította : B. Radó Lili )

Üzenete: Sokszor úgy gondoljuk, hogy a karácsonyt ünnepelhetjük Jézust nélkül is. Készülünk a karácsonyra, mint a legnagyobb és a kisebbik fenyő, és éppen annak nincs hely, akiért vannak az ünnepek. A kismadárka Jézust szimbolizálja. A történet végén értékelést kapunk erről a hozzáállásról. Nagyapó a kicsi fenyőt dicséri meg, aki befogadta a madárkát.