Elhangzott a Kreatív Műhely 2023.10.29-ei foglalkozásán
Gondviselés
Igehely:
Máté 6, 25-34.
1. Királyok 17, 1-16. (Illés gondviselése)
Jelenet
Vili Verébről
(riadtan
forgatja a fejét)
V: Sziasztok,
Vili Veréb vagyok. Nem láttátok a társaim? Úgy fázok és nagyon korog a hasam.
Egyre kevesebb a mag. Jajj, jajjj, én egész nyáron gondtalanul éltem!
Repkedtem, csiripeltem, játszottam a barátaimmal. Én nem gondoltam a télre, nem
vetettem, nem is arattam. Magtáram sincs, hogy betakaríthatnám télre a magokat.
Most mit tegyek? Nyakunkon a tél! Mi lesz velem?
T:
Gyerekek, ti már láttatok ilyen aggodalmaskodó, kétségeskedő madarat? Én még
nem. Hallgassátok Vilit ismét, kicsit másképpen!
V:
Sziasztok, gyerekek! Húú, egyre hidegebb van. Egyre kevesebb a mag a
kaszálókon, szántókon. Kis rágcsálótársaim is kamrájukba vermelték a magokat.
Sebaj, szétnézek az emberek háza körül, akad mindig ott jó falat! Nézd csak!
Ott egy baromfiudvar! A gazda éppen búzát szór a kis szárnyasok elé! Oda is
repülök, jut nekem is a finom csemegéből. Amott meg egy kiszakadt zsák!
Csipegetek a lehullott magvakból. Nézzétek ott meg egy madáretető! Milyen
kedvesek ezek a gazdák! Finom napraforgómagot helyeztek el benne! Gondoltak
ránk is, hogy ne éhezzünk a hideg téli napokon.
A
Biblia azt írja:
„Ne
aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek és mit igyatok, se testetekért, hogy
mivel ruházkodjatok… Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak,
csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal
értékesebbek náluk?”
Isten ígéri a gondviselést.
Ebben a mindennapi szükségletek vannak benne: a mindennapi kenyér és
ruházat. Nem ígér a görög szigetekre egy nyaralást, luxus autót, egyebet. Isten
nem egy kívánságteljesítő automata.
Azt is olvassuk a
Bibliában: „Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre
(ruházatra, élelemre).”
De mi a felététele
ennek? „Keressétek először Isten országát és igazságát, és ezek is mind
ráadásul megadatnak nektek!”
Ha Isten lesz az én
Mennyi Édesapám, akkor mint gyermekére gondot visel.
A Zsoltáros azt mondja: „Az Úr az pásztorom, nem szűkölködöm…” Ha az Úr a
pásztorom, akkor nem szükölködöm.
Van
egy különleges történet a Bibliában, Illés prófétáról szól. Évekig nem
volt eső, még harmat sem az Izráeliek országában. Már Illésnek sem volt mit
ennie. Isten akkor így szólt hozzá: „Eredj el, menj kelet felé és rejtőzz el a
Kerít-patak mellett… A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam,
hogy gondoskodjanak ott rólad.”
Isten hollókat használt
fel, hogy Illésnek legyen mit ennie. „A hollók hordtak neki kenyeret és húst
reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott.” De egy idő után a patak
is kiszáradt a nagy szárazság miatt. Ekkor Isten elküldte Illés egy szomszédos
országba, egy özvegyasszonyhoz, Sareptába. Amikor a város bejáratához
ért, meglátott egy özvegyasszonyt, aki fát szedegetett. Megszólította: „Hozz
nekem egy kis vizet és hozz nekem egy falat kenyeret is magaddal!” Az
özvegyasszony rémülten válaszolt: „Csak egy marék liszt van a fazekamban, és
egy kevés olaj a korsómban. Éppen most szedegetek pár darab fát, hogy hazamenve
ételt készítsek magamnak és a fiamnak. Ha azt megesszük, azután meghalunk.” Isten
nem azért küldte Illést, hogy az özvegyasszonyt még nagyobb nyomorúságra
juttassa, hanem hogy megmentse az életét. „Ne félj, csak menj, és tégy úgy
ahogy mondtam… mert így szól az Úr: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajos
korsó nem fogy ki, míg az Úr esőt nem ad a földre.” Így is lett.
A
családom életében ezt sokszor megtapasztaltuk. Egy kilencgyermekes
családban nőttem fel. A szüleim hitben vállalták a gyermekeket. Tudták, hogy ha
az Úr ad báránykát, legelőt is ad hozzá. Így is lett. Egy nagycsaládban élelem
és ruha soha sem elég. Mindig jól jön egy felajánlás. Általában mások levetett
ruháit használtuk. (Akkor még nem voltak turik.) Egyik alkalommal egy német
házaspár érkezett hozzánk, akik sok ruhát, műszaki cikket szerettek volna
felajánlani egy családnak. Mi voltunk a kiválasztottak. Sok szép újszerű ruha
érkezett, legtöbb 38-as méretű. Éppen 38-as volt a méretem, és így sok szép
ruhám lett.
Ha
most ugrunk egy nagyot az időben. Kadosával éppen kisbabát vártunk. Nem
sok pénzünk volt, hogy előteremtsük a babakelengyét. De Isten a gondviseléséről
biztosított bennünket. Az első hónapokban lett mindenünk, megkaptunk mindent,
ami egy kisbaba ellátásához szükséges. Lett babakád, babaágy, babakocsi, sok
kisruha, … De nem csak az első hónapokra, hanem a gyermek első 5 évére.
Az
élő Istennek nem csak a testünk fontos, hanem a lelkünk is.
A bűneink miatt, tudja, hogy lelkünk kárhozatra vár („A bűn fizetsége a halál.”).
Azt is tudja, hogy egyedül nem tudjuk ezt megoldani. Nem tudunk olyan jól
viselkedni, hogy megérdemelhessük Isten országát, a Mennyországot. Ezért a
bűneink büntetését Jézus hordozta el, hogy megmenekülhessünk. „Aki hisz
Jézusban, annak örök élete van… nem megy ítéletre!”
Egyet
ne felejtsünk, a feltételt: „Keressétek
először Isten országát és az Ő igazságát, és a többi mind ráadásul megadatik
nektek.”
Ének: Az Isten jó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése