Eleanor
H. Porter: Az élet játéka- részlet
(átdolgozta:
nagnus)
Szereplők:
Polyanna és Nancy, az alkalmazott
Mesélő:
Az árva Polyanna gazdag nagynénjéhez költözik. A szép kúria
kis padlásszobájában kap helyet. Polyanna az élet nehézségei
között tanulta meg a játékot, amelyre- a párbeszéd során-
bennünket is biztat. A vacsoráról elkéső Polyannát, Nancy, a
mindenes ezekkel a szavakkal fogadja:
N:
Szegény báránykám! Bizonyára már alaposan megéhezett! Attól
tartok, hogy most már… most már csak tejet és kenyeret
vacsorázhat, borzasztóan sajnálom!
P:
Miért? Én nagyon örülök neki!
N:
Örül? Ugyan minek?
P:
A tejnek és a kenyérnek. Nagyon szeretem mind a kettőt. Meg
aztán annak is örülök, hogy magával vacsorázhatom!
N:
Úgy látszik kisasszonyka, maga a világon mindennek tud örülni.
P:
Hát persze, hiszen erre megy a játék!
N:
Miféle játék?
P:
Hát… az örömjáték. A papa tanított rá. Akkor kezdődött,
amikor a mankók érkeztek a missziós hordóban…
N:
Mankók…?
P:
Igen. Tudja, annyira szerettem volna egy babát. Papa kérte is,
hogy küldjenek, de amikor megérkezett a hordó, egy pár kis mankó
volt benne. Akkor kezdtük játszani a játékot.
N:
No, én aztán igazán nem értem, mi játszanivaló van egy pár
mankóval?
P:
Éppen ez az érdekes benne. Mindenben kell találni valamit,
aminek örülhetünk.
N:
Hogy lehet örülni annak, ha az ember babát szeretne és mankót
kap helyette?
P:
Ó, hát annak örültem, hogy nincs szükségem rá! Később is
mindig játszottuk. Mennél nehezebben megy, annál érdekesebb.
N:
Polyanna kisasszony, ugyan én nem értem egészen, amit itt
magyarázott, és nem is vagyok valami ügyes a játékokban, de
magával játszom, ha addig élek is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése