Sátor-alja-új-hely

Elérkezettnek láttuk az időt, hogy kimozduljunk megszokott kis világunkból. Az utóbbi időben más programok miatt szorítottuk háttérbe a kirándulást. Bár, hogy élvezzük a természet szépségét, gyönyörködjünk a teremtett világban, kijártunk a Farkasszigetbe bóklászni az erdőbe, görkorcsolyázni, piknikezni, sárba tapicskolni, vízbe megmerülni. Csodálatos volt látni a tavaszi erdő ébredését, zöldülését, élénkülését (szúnyogok számának növekedésével volt mérhető:).

Először a sátorozásban gondolkodtunk, de én megriadtam az esőzések nyomán lehűlő hőmérséklet miatt, így megegyeztünk, hogy keresünk egy olcsó szállást, és éjszakára fedezékbe vonulunk.
Ahogy a bejegyzés címét írtam, arra gondoltam, hogy milyen humoros, hogy éppen Sátor-alja-új-helyen szálltunk meg. A Zemplén keleti részén még nem nagyon jártunk. A szálláshelyünkről gyönyörű kilátás nyílt, bár kellően nomád volt, így a villanyon kívül, mindenről magunknak kellett gondoskodnunk. Vizet hoztunk a helyi forrásvízből, tüzet gyújtottunk az ebéd elkészítéséhez, fát gyűjtöttünk-aprítottunk.

A Zemplén gyönyörű, rengeteg programot kínál az odalátogatóknak.
Első nap túráztunk egyet a Megyer-hegyi Tengerszemhez. Az út meredeken vezetett felfele 1 km-en keresztül, de minden látványt megért. Körbejártuk, minden oldalról megszemléltük a kis tavacskát.
A természet szépsége mellett feltárult előttünk az emberi gyarlóság is. Egy helyi tulajdonos kioktatott minket, hogy itt mindenhol magánterületen járunk, semmihez sem szabad nyúlni. (Miután egy elvadult cseresznyefáról csemegéztünk nagy tudatlanul a seregélyekkel egyetembe.) Kérem szépen, ma már nem sok köztulajdon van. Ez MÉLY nyomott hagyott a lelkünkben!

 Zöld gyíkok "barátkozás" közben- Máté fiúnk mindenütt ezeket leste-kereste

Ebihal-fogás nagy élmény volt

Másnap a Zempléni Kalandparkot vettük célba. Libegőztünk. Talán a felnőttek jobban izgultak, mint a gyerekek! A nagyobbak kipróbálták a kalandtúrát a lombok között, a hegy tetején pedig a kilátóra másztunk föl. És egy fél órácska erejére átnéztünk Szlovákiába is, hogy elmondhassuk, hogy már ott is jártunk.

Harmadik és egyben utolsó napunkon megmásztuk a Nagy-Milicet, majd a Kis-Milicen körbetekintettünk a Károlyi-kilátón.
Hegymászás során a határkövek keresése tartotta a gyermekekben a lelket és adott lendületet a fáradt lábaknak. Hol Szlovákia, hol Magyarország területét taposta a lábunk.
Gyönyörű időt kaptunk, bár hazafele elkapott az eső, és utunk nagyobb részét esőfelhők alatt tettük meg. Az Úr hazavezetett bennünket. SDG

 Határköves

Boglárkák

A réten mindenfele repkedtek a Kis Apolló-lepkék

 Károlyi-kilátó-kilátás

Fakuszok-fakúszók