Tavaszi
hír
Hóvirág:
Hideg a tél,
mindenki didereg,
a fagyos hótakaró
mindent betemet.
Hiába bújnék,
kemény a jég,
virágfejem még
mindig beverem.
Sötét
van nagyon idelent,
vágyok a fényre,
új életre.
Szirmaim akkor is
kibontom,
ha nem olvad a
hótakaró!
Áttöröm a jeges
páncélt,
hozom a jó hírt:
itt a tavasz ismét!
Megújul minden,
életre kel,
Szemtanú:
Hideg az éj,
mindenki reszket,
a hideg szikla fogva
tartja a testet.
A halál győzött
volna,
Jézusnak ez lett a
sorsa?
Sötét van a
szívemben,
vágyok a fényre,
Világ Világossága
miért nem lépsz színre?
Jézust nem
tarthatja fogva a Sötétség!
A Föld megrendül,
a kő elgördül,
angyal hangja dicsőn
zendül:
Angyal:
„Mit keresitek a
halottak között az élőt?
Nincs itt, mert
feltámadt!” (Lukács 24, 5.)
Aki hisz, az
megmenekül,
minden ítéletet
elkerül.
A hóvirág is
kibújt már,
örök élet vár
most rád.
„Múlik a
sötétség, és már fénylik az igazi világosság.” (1. János
2,8.)
írta: nagnus
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése