Noszvaj-Síkfőkút

Újabb lehetőségünk nyílt egy kis kimozdulásra a tavaszi szünetben. Most a Bükk-hegységbe látogattunk el néhány napra. Mivel kora tavasz van még, tapasztalatból tudjuk már, hogy a legfontosabb a meleg ruha. Fel is öltöztünk melegen, hiszen a hűvös szálláshelyen nem kis időbe telt a cserépkályhának feltornáznia a hőmérsékletet. Két polár pulóver, harisnyanadrág, zokni kellően rétegesnek bizonyult. (Kintre kabát, sapka, sál:)
Szeles időben indultunk, esős időben érkeztünk haza, de az ott tartózkodásunk idejére elcsendesedett a szél, kisütött a Nap, ránk mosolyogtak a bárányfelhők. Nagyon hálás volt a szívünk az Úrtól kapott lehetőségért, szép időért, gyönyörű madárcsicsergésért (fakopáncsok, rigók voltak mindenfelé, vörösbegy és ökörszem-ki mit látott az útja során). A tavasz lassan helyet kér magának, a rügyező lombok, néhol virágzó bokrok mind a megújulást hirdették.

Boglárka a haza vezető úton állandóan azt kérdezte: "a hegyek között vagyunk még?" Nehezen tudott megválni szeretett hegyeitől. Az elszakadást kárpótolta a hajdúsámsoni nagyszülőkhöz való utazás. Oda is nagy örömmel készültek.

 Síkfőkút parkosított része

 Máté a vízre bocsátott hajójával

 A játszótér nem maradhatott ki

 Erdei séta

 Az erdei kis patak majdnem végig kísérte sétánkat

 A kis gézengúzok

 Kónya vicsorgó

Bogláros szellőrózsa

Hazautunk ráadása: a borz (sajnos élettelenül feküdt az út mellett)

Minden útnak megvan a maga különlegessége: egyszer a vörös róka, 

máskor a foltos szalamandra, most pedig a borz. :)