A legfrissebb rólunk :)

Osztálytalálkozón jártunk és mindenki nagy boldogan mutatta meg szeretteiről a fényképeket. Nálam nem volt egy sem, így úgy gondoltam, hogy pótolom a hiányt. A legfrissebb képek, amelyek a tegnapi napon készültek:

 Beállt a csapat segíteni édesapának. Fal tapasztásához készítették elő az anyagot. Mindenki élvezte a sárdagasztást.

 Kezdett kibontakozni a kreativitás. A láb után a kezüket sározták be. Innen már lehet sejteni a folytatást! :)

 Egymást biztatva merültek egyre mélyebbre és mélyebbre.

 Kényelmesen beleültek a sármedencébe.

 Íme az eredmény!!!

Nem kis munkámba telt kimosni őket a sárból. Eldugult a csap is. 

De még mindig nevetek, amikor látom a képeket! 

Hát ilyenek is vagyunk néhanapján.

Alkotások

Ha ajándékozásról van szó, akkor lehetőleg saját kezűleg szeretek alkotni valamit, ami személyesebb és egyedibb is.

 Kis lekváros üvegek

 Házi eperdzsem került bele

 Füzetborítók

 Hátoldalára 1-1 igevers került (német-angol nyelvtanároknak egy kis hazai)

Egy álom beteljesülése

Boglárkánk gondolatait régen a lovak töltik ki. Gyűjt mindent, ami a lovakról szól. Könyvek, póló, játékpónik, naptár, kirakó, ... A könyvtárból hónapokon keresztül csak a lovakról szóló könyveket kölcsönöztük. Mikor kifogyott a lehetőségek tárháza, kezdtük elölről, újraolvastuk a kedvenceket. Régóta fűz bennünket, hogy vegyünk egy lovat. A kérés teljesíthetetlen, de egy alternatívaként, lehetősége nyílt a Sárréti Lovardában heti egyszer belekóstolni a lovaglásba. Nagy sikere volt a kezdeményezésnek, a vége még nem látható. Egy kicsit félek, hogy ez a vonzalom csak erősödni fog benne, nem lesz megállás. :) Örülök, hogy a lovak, és nem egyéb. Olyan sok haszontalanság vesz bennünket körbe, szeretnénk a jó dolgokat erősíteni. Néhány kép a legutóbbi foglalkozásról:

Boglárkánk Ábel mellett

Eltelt 9 év

Eltelt. Sok értékes tapasztalattal, élménnyel lett megtöltve ez a 9 év.
2007. 07. 07-e jeles esemény volt az életemben. Ezen a napon kötöttem össze az életemet Kedvesemmel. Egy percét sem bántam meg, nagyon hálás vagyok a megtett útért.
Sok mindent tanulhattunk meg egymásról, egymástól. És még így is sokszor megjegyzem magamban, hogy oly kevéssé ismerem. Mindig tud meglepetéseket okozni. (Csak a tegnapi paradicsom- palánta felkötését kellett volna látni! Ez csak egy sok közül. Remélem, olvasod te is Kedves! :)

Olyan sok mindenben különbözünk (jellem, temperamentum), mégis olyan sok az egyezés is (főleg gondolkodás terén). Természetesen minden egyező gondolat fizikai kivetülése teljesen más formát ölt a férjem keze nyomán. Ebből erednek a súrlódások. Amit meg kellett értsek a 9 év alatt, hogy minden más kivitelezés, ami nem az én elgondolásom szerint zajlik, sokszor igen jó. Kezdve a gyermekek reggeliztetésétől a lefektetéséig, a kert rendezésén át az építkezés levezetéséig.
Nagyon kedves társat kaptam Kadosa személyében, akivel nagyon jó beszélgetni, szeretem hallani a hangját, kikérem a tanácsát. Érzékeny a problémáimra is (ami nem általános egy férfinél), éles látásával minden belső indulatomat leleplezi. És tényleg, azt érzem, amit mond!! Csak én ki sem merem mondani.
Egyedi megoldásait még mindig nem tudtam megszokni, de milyen jó, így nem unjuk meg egymást soha! (Nem szereti a megszokottat, a bevált módszereket, mindig egyéni kivitelezésen jár az agya.)

A minap olvastam Müller Péter gondolatait, aki annyira jól összegezte a múló évek dilemmáját, amikor a megszokás, a romló egészség, a külső szépség megfakulása veszélyezteti a kapcsolatunkat. Nem állítom, hogy ezekkel nekünk még nem kell szembenézni.

“Megmondom mi a nagy gond a feleségünkkel.
Erről ritkán beszélünk, pedig ez a legnagyobb gond.
Hogy mindig ott van.
Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban.
Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsolódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is – a feleség ugyanaz, reggel, délben, este.
Jön velünk.
Mindig. (...) Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és szerethetetlenül vacak állapotban – mert mindig ott van. És lát minket lelkileg is csúnyának. Lát gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is. (...) A párkapcsolat földi jelentését pedig a házasság szavunk mondja ki: azt, hogy hazamegyünk egymásba."


(A teljes cikk itt olvasható.)

"Hazamegyünk egymásba" lehet hatalmas áldás, de szenvedés is. Köszönöm az Úrnak, hogy én a társban az áldást kaphattam meg. (Hiszem, hogy aki követi Isten útmutatását, annak sem lesz másképpen.)
Hálás vagyok, hogy akkor is szerethetjük egymást, mikor lelkileg csúnyák vagyunk. Sokszor oldódott fel az indulat egy bocsánatkéréssel pillanatok alatt. Ez egy hatalmas ajándék: a megbékülés, amely ismét rendezi a kapcsolatot, a félrebillent lelki diszharmóniát egyenesbe hozza. A megbocsátás által minden újra a régi lesz, a szó áldásos értelmében. Mélyebb, tartalmasabb, kipróbáltabb.

Isten három gyermekkel ajándékozott meg bennünket, akik nagy felelősséget rónak ránk, de nagyon sok örömet is adnak. Hálás vagyok, hogy közösen, terhet megosztva nevelhetjük őket.

A mai kificamodott világunkba szeretném belekiabálni: áldás a házasság, férfi és nő kapcsolata (!), jó ez az Isteni terv, miért kéne meghamisítani?

Igei útravalóm volt 10 évvel ezelőtt a társkérdésre nézve: "Jobban boldoguk kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van." (Prédikátor 4,9.)
Ezt a harmóniát csak az Isten segítségével tapasztalhatjuk meg! Mi emberek ehhez kevesek vagyunk, készleteink hamar kimerülnek, de "akik az Úrban bíznak, azoknak az erejük megújul..." (Ez igaz a szeretetre is.)

Anyák napjára

Fogadjátok szeretettel mai szolgálatunk énekeit. Pdf-ben itt és itt töltheted le.

 

Kötelező? 2.

Korábban írtam már a kötelező óvodai nevelésről. Szerettünk volna élni a törvény adta lehetőségekkel, és benyújtottuk Imolánk részére a felmentési kérelmünket. Hálásak vagyunk, ma érkezett meg a határozat, melyben elfogadták a beadványunkat.
1. A jegyzőnek nyújtottuk be a kérelmet. Formanyomtatvány itt (odt formában )és itt (pdf)
2. Védőnő látogatott el hozzánk felmérve a helyzetet. Az óvodavezetőjével is egyeztetett a jegyző.
3. Megszületett a végleges határozat:

Én ismét csak biztatni tudok minden édesanyát, hogy ha lehetőségei engedik, vállalja a gyermekének az otthonnevelését.

Mindenért hálát adjatok

Sok hálaadás van a szívünkben, de csak egy kis kóstolót hoztam életünk mindennapjaiból.

Ez még nem az új fészkünk! Édesapa épített egy kis házikót a gyermekeknek, amelyet nagy örömmel vettek birtokba. Persze háromnak egy kicsit szűkös, de a szeretet találékony. Csodás pillanatokat töltöttünk el az elmúlt napok meleg naplementéiben az udvaron. A természet az étvágyat is meghozta a vacsorához.  Közben megbeszéltük az élet nagy kérdéseit, figyeltük a denevér röptét, 

az esthajnalcsillagot, kis kerti barátaink koncertjét, a madarak trilláit, 

békák kuruttyolását.

 Új lakóink

 Az odúk is kikerültek a helyükre. Sajnos, még lakói nincsenek, 

pedig nagyon várjuk őket.

 Az én segítségem, aki mindig mellettem áll, ha valami sütnivalóm van. Hűségesen gyúr, nyújt, szaggat, tepsibe tesz.
Komoly munkaerő!

(A karácsonyi mézeseimet is egyedül szaggatta ki, 

pedig az nem volt kis mennyiség!)

 A tavaszért nagyon hálás vagyok, nem tudok betelni a szépségével.

A mamáék virágoskertje