Természetes fejlődés

Gyönyörködöm, a gyermekeink értelme nyílik, feltartóztathatatlanul, nem mintha útjába szeretnénk állni a változásoknak.:)

Amikor a gyermekeink megszülettek, nem is jutott eszünkbe, hogy beleszóljunk a mozgásfejlődésükbe. Egyik napról a másikra megtanultak átfordulni, kúszni, mászni, állni, járni. Csak azt vettük észre, hogy már futnak.
A nyelvfejlődéssel már nem így voltunk. Nem ment a beszéd, ezért sürgettük, magyaráztunk, hiába. Ha az idegrendszer nem akarja, kár minden fáradozásért. Feladtuk, és egyszer csak beszéltek.
Ja, a szobatisztaságról ne is beszéljek!

Az utóbbi időben elgondolkoztam, hogy a többi területen nincs-e ugyanígy belénk programozva a fejlődés? Az otthonovi során nagy hangsúlyt fektettem a mindennapos fejlesztésre. Biztos, hogy ez a legmegfelelőbb út, elmélkedtem sokat magamban.

Aztán leálltam, háttérbe húzódtam, figyeltem. És csoda szemtanúja lehettem. A gyermekeim tanultak, bővültek az ismeretei anélkül is, hogy én nyúztam volna őket.
Minden az órával kezdődött. "Anya, mikor nézhetünk már mesét?"- "Majd ötkor."-"De mikor lesz már öt óra?" Nem bírtam az állandó kérdezősködést, megmutattam az órát: "Ha a kismutató ehhez a számjegyhez ér,..."
Erre beindultak az agykerekek. Elkezdte leszámolni, hozzáadni a számjegyeket, így hamarosan a leánykánk az egész órákat pontosan meg tudta határozni. Ezután jöttek a számjegyek. "Anya, hogy írják az egyest,..." Na ezzel beindult a bomba. "Anya, mi következik 20 után? Anya, te meddig tudsz elszámolni, számolj el, kérlek! Anya, hogy számolunk 100 után?"
A mai nap Boglárka számjegyeket írt, magától sorban 1-től 70-ig. Itt már elfáradt, és letette a ceruzát. Na jó, Boglárka végül is iskolába megy, neki már illik érdeklődnie a számok iránt. A szám-láz olyan fertőző, mint az influenza. Néhány napja Máté is rákezdett. (4 éves) Először csak egytől 10-ig kellett leírni a számokat, aztán a mai nap már ő is a 100-as számkört feszegette.
Az én feladatom mind ebben a folyamatban az volt, hogy csak válaszoljak a feltett kérdésekre. És álmélkodjak az Isteni csodán, amelyet belénk helyezett megformáltatásunkkor.

Olvasás. Az otthonoviban elég sok betűt tanultunk meg. A betűk passzív ismerete mélyen elraktározódott. Egyszer csak a mélyben fejlődésnek indult tudáskezdemények kezdtek felszínre törni.
Először csak a jelszó beírását gyakorolták (ezt is érdemesebb volt megtanítani:), majd a mesekeresésnél mesecímeket kellett lebetűzni. (Mi kisbetűket tanultunk, ajajjj, most nagybetűket kellett lenyomni a billentyűzeten és a kisbetűpárja jelent meg a monitoron, kész agymunka)
Aztán Boglárka hozta az olvasókönyvet, hogy gyakoroljunk, mert ő meg akar tanulni olvasni. Nem, nem, annak még nincs itt az ideje. "De, gyakoroljunk"-nyúztak ekkor már KETTEN. Hát ez a fiú, semmiről sem akar lemaradni?
A 2betűs összeolvasásig jutottunk el, de inkább félretették, a számok nagyobb vonzerővel bírtak.

Számomra elgondolkoztató. Csodás. Megható.

Rengeteg ismeretet elfelejtettem, amely nem ragadott meg, vagy kifejezetten ellenszenves volt a számomra. Mennyi volt ebből a hasznos, az életrevaló? Kevés.
Rengeteg tanulás, munkaóra, sok haszontalanságra. Ez is elgondolkoztató.
Sokszor úgy érzem, hogy most jutottam el arra a szintre megint, mint a gyermekeim: érdekel, kérdezek, utánajárok, olvasok, kutatok. De már nem külső erőszakra, hanem belső motivációból. És ez a tudás az enyém.
Talán erre is igaz, hogy "olyanná kell lennetek, mint a kisgyermekek"?

Talán olyan a mi tanításunk, mint a természetes közegétől megfosztott kisvirág, amelyet vázába helyezve nevelgetnek tovább mesterséges körülmények között.

Úgy látom, hogy az otthonoktatás sem tud teljesen ebben a természetes közegben dolgozni, mert kötelező tantervek, vizsgák kötik gúzsba az édesanyák kezét.

Akkor mi a megoldás?

Építkezés-vályogtégla

Férjem nagy álma volt, hogy a házunkat vályogból építsük fel. Nem is gondoltuk volna, hogy a valamikor bevett építkezési alapanyag beszerzése ilyen sok fejtörést fog okozni a számunkra. Kérdezősködtünk, de nem biztattak sehol. Sokat imádkoztunk, hogy Isten adjon útmutatást, ebben a nagyon fontos kérdésben.
A férjem elindult a városban kérdezősködni. Átirányították Karcagra, hogy ott még talán talál szakembert. Átkocsikázott, felkereste a megadott címet. Azzal fogadták, hogy sajnos, már nem készítenek vályogot, DE van a raktáron közel 4000 ezer darab 46 cm hosszú tégla. Két éve szárad, megfelelően tárolva. (Hasonlóan a telekhez, ezt is fenntartotta az Úr a számunkra 2 éven keresztül.)
Még hogy megfelel! Ez nagyon nagy örömünkre szolgál! Ez egyenesen csoda!
Terveink szerint tavasszal vettettünk volna vályogot, amely a száradás miatt eltolta volna az építkezés idejét. Arra már álmunkban sem mertünk gondolni, hogy készen kínálják fel a számunkra. Igaz, elég lett volna 40 cm hosszú is, de még éppen át lehetett írni a terveket. Még éppen az utolsó simítások alatt állt a tervezés.
Az értéke nem kevés, meg kell fizetni az árát.
Amikor hallottam a hírt, mélyen megindított Isten hozzánk való szeretete. Törődik velünk.

Az esti igeolvasásainkban is olyan sok bátorítást olvashattunk.
2. Mózes 33, 15-17.
"Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 16Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. 17Az ÚR így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek."
Ez volt a mi imádságunk is Mózessel együtt.

Tegnap este a következőket olvastuk a honfoglaló izráeliekről. A nép lázadt a hatalmas túlerőt látva, legszívesebben visszafordult volna, és Egyiptomba vette volna az irányt. Ezzel szemben Káleb és Józsué így nyilatkozott:
4. Mózes 14, 7-8.
"A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld. 8Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, ..."

Mi is legszívesebben meghátrálnánk. Számítgatunk, és mindig csak az anyagiak túlerejével találjuk szemben magunkat, de ezzel szemben mégis biztat az Úr.

Szeretnénk a hit emberei lenni és nem a meghátrálásé.

Gyermekszáj

Máté éppen a fürdőkádban játszik. Vödrök, tejfölös edények, kupakok sorakoznak a vízben. Összeállít egy különleges építmény.
- Anya, egy taktusz.
- ??? Nem értem.
- Egy olyan növényfaj, amely tárolja a vizet.
- Ja, kaktusz, már értem.

Nagy boldogan megyek ki édesapához jelenteni a legfrissebb híreket. A gyermekre biztos büszke édesapa a következőket válaszolja: (persze ő cseppet sem olvadt el a növényfaj kifejezése hallatán)
- Csak az a baj, hogy a kaktusz nem növényfaj, hanem egy család.
- :(

Persze most már tudjuk, hogy egy család, de azért később újra megdobogtatta a szívemet, és hálával töltött el a gondolat (hogy a gyermekeink fejlődnek, és nyílik az értelmük), amikor éppen a kaktusz részeit szedtem darabokra. És tényleg, a különböző összecsúsztatott elemek között még mindig ott tárolódott a víz.

Téli utazás

Nagy elhatározás született meg a téli szünetünkben: ellátogatunk szeretett hegyeink közé. Izgalommal készültünk, 1 nap csak a pakolásról szólt. Meleg hálózsákok, ruhák, élelmiszer, utazóágy, egy kis tűzifa, aksi töltő, fejlámpák és egyéb apróságok, amelyek elengedhetetlenek egy utazáshoz.
Az ünnepi alkalmak leteltek, a délutáni istentisztelet után indultunk neki a hosszú útnak. Már sötétedett, mikor beindítottuk az autó motorját.
Mindenki nagy aggodalommal kérdezte, hogy jól meggondoltuk-e? Ebben a hidegben hogy utazhatunk el három aprósággal? Tényleg, hogy is lehetünk ilyen bátrak? :)
Az út nagyon kényelmes volt. A sötétben a gyermekek csendesen durmoltak, a forgalom ritka volt, így könnyen haladhattunk a célunk felé. Az út második felében már nagyobb érdeklődéssel nézelődtek a gyermekeink. Beérkeztünk Gyöngyösre, utolsó vásárlási lehetőséget kihasználva a Tesco-ba szaladtam be 1-2 dolgot beszerezni. Az üzletben találtam rá egy könyvre (Bori és a téli vakáció), melyet meg is vettem, gondolva, hogy jó időtöltés lesz csendes fagyoskodásunkban olvasgatni belőle. Később, tényleg nagyon jó vásárnak bizonyult. A kis regény nagyon lekötötte a kis hallgatóságot, a benne leírtakkal teljesen tudtunk azonosulni.
Nagy álmunk volt, hogy havat lássunk. Erre volt is némi remény, hisz az előrejelzések ígértek egy kis fagyos csapadékot. A vásárlás után lefordultunk Gyöngyösoroszi irányába. Úgy gondoltuk, hogy a hó lehet elkerül bennünket, hiszen nyomát sem látjuk. Ekkor a fényben megcsillant néhány hópehely, majd egyre sűrűbb havazás váltotta fel a szállingózást. Az autóban fokozódott az izgalom. Itt van, amire már oly régóta vártunk. A hó, fehéren és hidegen.
Károlytáróra érkezve gyorsan kiszálltunk az autóból, majd a házat birtokba véve legelőször a meleget próbáltunk felizzítani a cserépkályhában, ill. a gázkonvektorban. Kabátban ugrabugrálva várták a gyermekek az esti lefektetést.
Mindenki bebújt a hálózsákjaiba, majd egy takaróval megtetőzve a meleg burokban lassan mindenki mély álomba merült. Kivéve édesapát, aki éjszaka rendszeres őrjáratot tartott ellenőrizve a takarókat.
Reggel frissen, kipihenve ébredtünk. (Kivéve a családfőt:) Megreggeliztünk, megfőztem az ebédet. Addig a gyermekek a szobában "csendes" játékkal töltötték az időt. Édesapa felügyeletével lehetne-e másképp? Vele lehet hancúrozni is.
Felöltöztünk nekivágtunk a hegyoldalnak. Hamarosan tapasztaltuk, hogy az avarral bevont havas meredélyen nem is olyan könnyű felkapaszkodni. Édesapa vágya teljesült. Télen is megismerkedhettünk a hegyi, erdős tájjal. (Bár korábban Regécen, 2010-ben is ismerkedtünk a hegyi zimankóval. Máté akkor még csak 8 hónapos volt.)
A gyermekek nagy élvezettel vágtak neki a sziklás magaslatoknak, le-lecsúszkálva a hegyoldalon.
Míg a nagyobbak felfedezőúton jártak, addig édesapa Imolánkkal szunyókált egyet az avarral betakart földanya ölén.

Átázott kesztyűkkel tértünk vissza szálláshelyünkre. Senkit sem kellett biztatni az evésre. Máté háromszor is repetázott. Az utóbbi napok étvágytalansága után hatalmasra nőtt az étvágya. Mit tesz egy kis hideg hegyi túra?
Délután sokat olvastunk, játszottunk, néztünk mesét.
A vacsora után ismét jól esett nyugovóra térni.
Másnap egy kicsit részt vettünk mi is a fagyűjtésben, amely édesapa idejének nagy részét töltötte ki. Így láthattuk csak meg igazán közelről, hogy hogyan is kerül a kályhánkba a tüzelő. A fát össze kell gyűjteni, aprítani, amely cseppet sem könnyű feladat, inkább időrabló tevékenység.
Így tudtuk jobban értékelni a meleget is. Sokszor olyan természetes a fűtött otthon. A gyermekekben fel sem merül, hogy lehetne másképp is. Talán jár is.
Miért is jöttünk el a legnagyobb hidegbe a hegyek közé? Hogy az értékrendünk formálódjon. 
Estebéd után Boglárka és Máté pudingot főztek, mesét néztek. Ezen a napon is elfáradtunk.
Másnapunk pakolással, takarítással telt. A nagyobbak addig önállóan próbálták felfedezni a terepet. Találtak egy befagyott patakmedret, ahol egy hatalmasat csúszkáltak. Nagyon élvezték, mi is, hiszen a csomagolásunk akadálymentesítve lett:) Délután végül búcsút intettünk a hegyeknek, abban a reményben, hogy hamarosan a nagyszülők társaságában tölthetünk el újabb két napot Hajdúsámsonban.

A fagyos felszín alatt patak csordogál

Egyéni akció Boglárka vezényletével

Kis növény dacol a hideggel

Rózsás arcú legénykénk

Édesapa és legkisebb leánykánk délutáni sziesztája

Máté a sok csuszka után megpihent

Imola komolyabban ismerkedett a téllel

Édesapa idejének nagy részében "fázott"

Mire lehet még jó egy szánkó? Még hogy nem használtuk a hegyekben, csak másképpen:)

A videót a csúszkálásokról itt tekintheted meg.

Sok kedves ajándékot kaptunk a családtagjainktól, most csak egyet szeretnék megmutatni, amely hatalmas örömet okozott:

 Emellett kaptunk szép könyvet, gyümölcsöt, édességet, sütiport, muffin sütőformát, ruhákat,... is.
Mindezekért és az élményekért hálás a szívünk, dicsőség a mi Istenünké!

Boldogság cseppjei

Karácsonyi meglepetések, vagy más szóval Isten szeretetének apró (apró?) jelei.
Jó az Úr!

Szeretném képekkel is szemléltetni, hogy milyen sokféle csomagolásban kaptunk ajándékokat az idén. Ez persze csak morzsák a valóság kenyeréből:)
Régi álmom a festés. Sóvárogva nézegettem mindig mások csodás munkáit. Bútorfestés. A másik gyönyörűség.
Ősszel bejelentkeztek az amerikai hölgyek a foltvarró alkalmunkra. Szerettem volna nekik 1-1 igés falitáblát adni. Megrendelni drága, így vettem egy nagy levegőt, bementem a hobby-boltba, vettem egy adag akrilt, egy asztalossal leszabattam néhány táblának valót. Belemártottam az ecsetet a festékbe, és a következő alkotások születtek az ecsetvonások nyomán:

Az amerikai hölgyek ezt a bátorítást kapták.

Az alkotásban nagyon nagy örömömet leltem.

Az idei évünk biztató igéjét többeknek is elkészítettem.

Konyhaszekrényünk volt a "próbafal"

Egy ideje már nem használunk tusfürdőt, lecseréltük szappanra. Nagyon szeretjük a levendulás szappan illatát, krémességét. Mindenki könnyen vette tudomásul az új helyzetet. Sokat nézegettem, tervezgettem már a házi szappanfőzés mesterségét is. Lassan megérlelődött bennem, hogy belevágok. Vagyis megfőzöm a szappant. A férjem nagy támogatásával vásároltuk meg a szükséges kellékeket a szappankészítéshez.
Nagy izgalommal kezdtem neki a feladatnak.
Az első lúgoldás sikertelenségbe fulladt, de a következő sikerült, és kezdődhetett is az olívaolajas, levendulás szappanok elkészítése. Íme az eredmény:

Az adventi időszakban is nagyon sok kedvesség vett körbe:

Az óvodában készült mécsestartó

Az óvoda szervezésében tartott családi délelőttön készült gyertyatartó (kompozíció).

Ez az ajtódísz is a közösen eltöltött délelőtt gyümölcstermése volt.

Meghívó az óvodai adventi gyertyagyújtásra.

Ezen a kis családi programon nézhettük meg gyermekeink karácsonyi készülődését is.

Kaptam más meghívót is ám! A foltvarrós alkalmainknak helyszínt nyújtó Baptista Tevékeny Szeretet Misszió közös ebédjére is hivatalos voltam. Nagyon jól esett a figyelmességük!

Egyik hittanosom kedves meglepetése.

Végre készíthettem szaloncukrot is, ami nagyon finom lett, és ráadásul egészséges is:)

 A gyermekeink már majd kibújtak a bőrükből, ahogy a karácsony közeledtét várták. A várakozás izgalma kezdett a tetőfokára hágni. Szép lassan kiürültek az adventi naptár zsebecskéi. Már visszafele számláltunk. Az ajándékokat közösen megvásároltuk. (Mindig közösen vesszük meg, persze mindig vannak meglepik is.) Három csomagot is kaptunk, amelyből kettőt eltettünk és az ünnep napján bontottunk ki. Nagy öröm volt látni a dobozokban azt a figyelmességet, amelyet az a sok személyes és apró ajándék ábrázolt ki. Ez bizonyítja, hogy nem az anyagi érték növeli az ajándék értékét, hanem a szívvel-szeretettel készített meglepetések. Nem vagyunk hívei a drága ajándékoknak. Rendszeresen elmegyünk egy baba-mama boltba, ahol másodkézből a legjobb minőségben kaphatjuk meg mindazt, amiről még csak álmodni sem merünk. Fele vagy harmadáron lehet mindaz a miénk, amit a szemünk megkíván.
Az ajándékok szépen sorakoztak a polcokon a szentestét várva. Közben megsütöttük a mézeskalácsot, írókáztunk, beiglit gyúrtunk, káposztát töltöttünk. A karácsonyfára is rákerültek a díszek, amelyek szintén sok ügyes kéznek az ajándékai, alkotásai.

A fánk teljes díszében

A finom ebéd után elénekeltünk néhány dalt a fa körül, majd felolvastunk egy karácsonyi történetet, imádkoztunk, és kiosztottuk az ajándékokat. Az az izgalom, amely a gyermekekben volt, leírhatatlan. Végre eljött, amire úgy vártak. Bárcsak mi is ilyen izgalommal tudnánk várni az Úr Jézust, aki most már királyként tér vissza hozzánk.

Az ajándékok bevetés közben

Az idei karácsonyi versem a következő volt:

Füle Lajos: Karácsonyi könyörgés

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,

megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely
szállást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház. 
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,
Kinek egek örvendenek...
Lásd, ez vagyok... térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!

Azt kívánom mindenkinek, hogy adjon helyet a szívében a megváltó Jézusnak ezen az ünnepen is!

Betegség áldásai

A múlt hét végén felütötte a fejét nálunk a hasmenés. Ez jó ürügynek mutatkozott, hogy itthon töltsünk egy hetet. Közben édesapa is bedobta a törülközőt, garatgyulladással ő is társult a lábadozók sorához. Egy újabb őszi szünet!
Úgy gondoltam, hogy ezt a hetet kihasználjuk a készülődésre, hangolódásra. Előttünk az ünnepek.
Bár megkísértett az a gondolat, hogy félreseperjem az ünnepeket, hiszen hiábavalóságok, sok emberi hagyománnyal ötvöződik. A Bibliában amúgy sem találunk utalást a Karácsony megünneplésére sem. De aztán a Lélek biztatott. Itt egy jó lehetőség a család bevonásával sütni-főzni, díszítgetni. Fontosak az ünnepek. A gyermekek számára pedig különösen élvezetes a készülődés ideje. (Emlékezzek csak vissza a saját gyermekkoromra!)
5Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. 6Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg. (Róma 14. fej.)
Végre nem egyedül kellett elkészítenem az apró meglepetéseket az adventi naptárhoz. Összefogtunk. Sütöttünk mézeskalácsot, főztünk csokoládét aszalt gyümölcsökkel gazdagítva, müzlit. Majd mindezt becsomagolva betettem a naptárunk zsebecskéibe. Feldíszítettük közösen az adventi koszorúnkat is. Ellátogattunk a könyvtárba, családi programon vettünk részt közösen. Egy szóval, jól telt a hetünk.
(A közös tevékenységek mellett az sem volt mellékes, hogy nem kellett korán kelni, szundíthattunk eleget.)

Boglárkánk

Máténk

Imolánk, aki a abban a korban van, amikor mindenre felmászik, megkóstol, kiborít, összeilleszt

Figyelitek, hol van a leányka ujja? Nem egyszer fordult már elő, 

hogy dolgozva a gépen egyszer csak kinyomta a főkapcsolót

Imola a kis pesztrájával 

Őszi levélhullás- gyümölcsfalevelek

Ovi-ügy

Elérkezett a szeptember. Nagy izgalommal készültünk az óvodába. Nyáron megvarrtam az ovis-zsákokat, beszereztük a benti cipőket is. Boglárka az előző nap során mindenkinek a félelmeiről beszélt, az újtól való riadalmáról. Máténak ott volt a nővérkéje, egy biztos pont a bizonytalanban.
Megkezdődött az ovi, a lelkesedés, izgalom apadni kezdett. A legnagyobb problémaként a "barátkérdés" jelentkezett. Nem a tervek szerint sikerült ápolni a kapcsolatokat. Annyira elhúzódott ez a probléma, hogy már óvodába sem akartak menni. Kapóra jött az őszi szünet, egy kis pihenés.
Sokat imádkoztunk közben a barátokért. A szünet után valahogy kezdett megnyílni a gyermekeink szeme. Észrevették azokat a társakat is, akik korábban kiestek a rostán. Rájöttek, hogy a kisebbekkel is lehet jót játszani.
2 havi mérleg:
Hátrányait még nem tapasztaltuk a közösségnek, nagyon jó szemléletű óvónőik vannak.
Egy jövevényszavuk van: "Ez a játék nagyon UNI (unalmas) már!" Ne is legyen több!
Előnyei:
Bár nagyon merev szabályrendszerbe kell beleilleszkedniük, mégis beépülnek nagyon jó szokások a mindennapjaikba
Az állandó kontrollból bőven elég 4 óra, ezért ebéd után haza hozom őket. Fél óra átállás után (ezalatt hangoskodás, ugra-bugra, egymás hergelése zajlik-minden, amit a délelőtt folyamán vissza kellett fogniuk magukat) ismét megszelídülnek, szépen játszanak.
Boglárka szeretett volna egész napra maradni. De megbeszéltük, hogy akármilyen jól érzi magát az óvodában, szükséges, hogy együtt legyen a család, időt töltsünk egymással is. Egy egész napos távollét után már csak két fáradt, kimerült, ingerült gyermek jönne haza, akiket meg kell vacsoráztatni és le kell fektetni.
Máténak jót tett a szobatisztaságára nézve az óvoda, sokkal jobban figyel magára, nem csorgat be, hamarabb elmegy a mellékhelységbe is. A legénykénk ceruzafogása is sokat javult.
Ami csodálatos, hogy amikor megyek értük, akkor két boldog gyermek fut felém tárt karokkal. Máté minden alkalommal ezekkel a szavakkal fogad:- Már nagyon vártalak, anya! Szeretlek!

Ezzel szemben a reggeli felkelés nehézkes. Nehezen bújnak ki az ágyból. Máté minden reggel nagy meglepődéssel megkérdezi: -És hova megyünk, anya?
Minden reggel tudok meglepetéssel szolgálni:)

Az autót vissza kellett adjuk a nyár végén, így a gyermekeket kerékpár-utánfutóval szállítottam az óvodába. Ez nagyon szépen hangzik, de aggodalommal töltött el, hogy mi lesz, ha beköszönt az esős évszak, majd a hideg tél. Messze van az óvoda, és még szélmentes időben is nehéz tekerni a plusz 50 kg-ot. (100000000000000000000000000000000000-Imola helyesbített míg nem figyeltem:)
Nagyon imádkoztam autóért. Ha az Úrtól van, akkor tudjunk vásárolni egyet. Hosszas keresgélés után rá is találtunk az igényeinknek megfelelő járműre, édesapa haza is szállította. De miután hazaért vele, valamilyen oknál fogva az indításgátló aktivizálta magát, és nem tudott attól a perctől indulni. (Úgy éreztem a lelkemben, hogy az indításgátlás nem véletlenek összjátéka. Az Úr keze van a dologban. Szeretné még bennünket tanítani, türelemre inteni, megpróbálni a hitünket.)
Egyik szerelő a másikat követte, de mindenki széttárt karral értetlenül állt a probléma előtt.
Végül egy szerviz bevállalta a problémát. Hosszas keresgélés után (közel 1 hét múlva) nagy örömmel értesítettek, hogy megtalálták a gócpontot, kijavították a hibát. Nagy hálával vettük át ismét az autót.
Így most már az óvodába járásunk is könnyebbé vált.

"Köszönjük, Urunk, hogy mindig velünk vagy, megerősítesz, átsegítesz élethelyzeteinken!"