Adventi naptár

Az idei adventi készülődésünk egy kicsit formabontó lett. Az elmúlt években olyan sok minden lett beletömörítve a decemberbe- ajándékok, édesség, izgalmak, várakozás- hogy idén szerettem volna szétosztani az a sok örömet, amely ezidáig egyetlen hónapban volt csak elérhető.
Az adventi csomagok kibontását októberben kezdtük el. Minden hétre jut 2-2 csomag, esetleg 3. A naptárban bejelöltem azokat a napokat, amikor a csomag esedékes.
Milyen dolgok kerültek a csomagokba?
Idén 2-2 könyv részleteit lehet kigyűjteni (1 könyv 4 részletre lett szétosztva), kirándulások, látogatások, közös hamburgerkészítés, sütizés, teázás gyertyafény mellett, forrócsoki, muffin és mézes sütés, édesapa születésnapjára készülődés és természetesen csemege (lehetőleg egészséges formában:)
Ahogy készülődtem az ajándéközönre (varrogatok, festegetek), arra gondoltam, milyen jó lenne szétosztani ezt a sok kedvességet az év egyéb, szürke hónapjaira is. Ez természetesen csak rajtunk áll! Lehetünk kreatívak az év többi napján is.

Egy különleges lehetőség-Kalotaszentkirály

Királyhágónál még felhőben

Ajándékba kaptuk ezt az utat. Hat órakor indult a buszunk. Egy kicsit aggódtunk az eső miatt, hiszen túrázni (és nem megázni) szerettünk volna. De az időjárást is ajándékba kaptuk. Bár esőben indultunk el, és Kalotaszentkirályon is cseperészett még, mégis mire elértük a kirándulás helyszínét, gyönyörűen sütött a nap.

Csodálatos őszi erdő, gyönyörű hegyoldalak szegélyezték az utunkat.
Kalotaszentkirályon megnéztük a templomot, majd ízlelgettük a csipkeízt. (A csipkebogyót nevezik a helyiek csipkének.) Éppen a csipkefesztivál ideje volt, így egy nevezetes ünnep résztvevői lehettünk. Megfigyelhettük, hogy hogyan készül a lekvár, kóstolgathattuk is, szomjunkat pedig csipketeával olthattuk. Jó érzés töltött el, hogy gyermekeink nem csak hírből és a fesztiválokról ismerhetik a lekvárfőzés fortélyait, hanem otthonról is. Az üst, a nagy fakanál és egyebek nálunk sem ismeretlenek.
Néhány órás nézelődés után ismét buszba szálltunk, hogy megnézzünk egy csodálatos vízesést. A Havasrekettyei-vízesésért meg kellett dolgoznunk. A gyermekeink, anyjukat is megszégyenítő módon, lendületesen haladtak a cél felé. Visszafele már Máté megadta magát, ezért édesapának kellett őt is (Imola mellett) a nyakába vennie. Így sikerült belátható időn belül utolérni a csoportot, és felszállni a buszra, ahol sajgó lábainkat végre megpihentethettük. (12 km volt mögöttünk) A hazavezető út szunyókálósan (Imolának egy kicsit nyűgösen) telt.

Kalotaszentkirály- díszes homlokzat

Kalotaszentkirály-népviselet

A "vásári" birka, akivel lehetett fényképezkedni is

 

Havasrekettyei-vízesés

Erőltetett menet-utunknak ilyen része és oldala is mindig van

Apabusz (ha már a lábbusz megadja magát)

Szösszenet

Mi édesanyák mennyire ismerjük ezt a jelenetet, amely alkalomadtán lejátszódik az asztal mellett, amelyet nagy szeretettel terítettünk meg! Gyermekeink a tápláló étel mellett is válogatnak.
A mi mennyei Atyánk is milyen nagy gonddal készít el mindet a számunkra, mégis milyen sokszor eltoljuk magunktól és elégedetlenkedünk: én másképp képzeltem, de ne most, miért éppen én, miért itt, miért vele?...
Szeretném megtanulni, hogy minden élethelyzetben tudjak hálás lenni, hiszen ez csupán az én és környezetem javára van.

A legfrissebb rólunk :)

Osztálytalálkozón jártunk és mindenki nagy boldogan mutatta meg szeretteiről a fényképeket. Nálam nem volt egy sem, így úgy gondoltam, hogy pótolom a hiányt. A legfrissebb képek, amelyek a tegnapi napon készültek:

 Beállt a csapat segíteni édesapának. Fal tapasztásához készítették elő az anyagot. Mindenki élvezte a sárdagasztást.

 Kezdett kibontakozni a kreativitás. A láb után a kezüket sározták be. Innen már lehet sejteni a folytatást! :)

 Egymást biztatva merültek egyre mélyebbre és mélyebbre.

 Kényelmesen beleültek a sármedencébe.

 Íme az eredmény!!!

Nem kis munkámba telt kimosni őket a sárból. Eldugult a csap is. 

De még mindig nevetek, amikor látom a képeket! 

Hát ilyenek is vagyunk néhanapján.

Alkotások

Ha ajándékozásról van szó, akkor lehetőleg saját kezűleg szeretek alkotni valamit, ami személyesebb és egyedibb is.

 Kis lekváros üvegek

 Házi eperdzsem került bele

 Füzetborítók

 Hátoldalára 1-1 igevers került (német-angol nyelvtanároknak egy kis hazai)

Egy álom beteljesülése

Boglárkánk gondolatait régen a lovak töltik ki. Gyűjt mindent, ami a lovakról szól. Könyvek, póló, játékpónik, naptár, kirakó, ... A könyvtárból hónapokon keresztül csak a lovakról szóló könyveket kölcsönöztük. Mikor kifogyott a lehetőségek tárháza, kezdtük elölről, újraolvastuk a kedvenceket. Régóta fűz bennünket, hogy vegyünk egy lovat. A kérés teljesíthetetlen, de egy alternatívaként, lehetősége nyílt a Sárréti Lovardában heti egyszer belekóstolni a lovaglásba. Nagy sikere volt a kezdeményezésnek, a vége még nem látható. Egy kicsit félek, hogy ez a vonzalom csak erősödni fog benne, nem lesz megállás. :) Örülök, hogy a lovak, és nem egyéb. Olyan sok haszontalanság vesz bennünket körbe, szeretnénk a jó dolgokat erősíteni. Néhány kép a legutóbbi foglalkozásról:

Boglárkánk Ábel mellett

Eltelt 9 év

Eltelt. Sok értékes tapasztalattal, élménnyel lett megtöltve ez a 9 év.
2007. 07. 07-e jeles esemény volt az életemben. Ezen a napon kötöttem össze az életemet Kedvesemmel. Egy percét sem bántam meg, nagyon hálás vagyok a megtett útért.
Sok mindent tanulhattunk meg egymásról, egymástól. És még így is sokszor megjegyzem magamban, hogy oly kevéssé ismerem. Mindig tud meglepetéseket okozni. (Csak a tegnapi paradicsom- palánta felkötését kellett volna látni! Ez csak egy sok közül. Remélem, olvasod te is Kedves! :)

Olyan sok mindenben különbözünk (jellem, temperamentum), mégis olyan sok az egyezés is (főleg gondolkodás terén). Természetesen minden egyező gondolat fizikai kivetülése teljesen más formát ölt a férjem keze nyomán. Ebből erednek a súrlódások. Amit meg kellett értsek a 9 év alatt, hogy minden más kivitelezés, ami nem az én elgondolásom szerint zajlik, sokszor igen jó. Kezdve a gyermekek reggeliztetésétől a lefektetéséig, a kert rendezésén át az építkezés levezetéséig.
Nagyon kedves társat kaptam Kadosa személyében, akivel nagyon jó beszélgetni, szeretem hallani a hangját, kikérem a tanácsát. Érzékeny a problémáimra is (ami nem általános egy férfinél), éles látásával minden belső indulatomat leleplezi. És tényleg, azt érzem, amit mond!! Csak én ki sem merem mondani.
Egyedi megoldásait még mindig nem tudtam megszokni, de milyen jó, így nem unjuk meg egymást soha! (Nem szereti a megszokottat, a bevált módszereket, mindig egyéni kivitelezésen jár az agya.)

A minap olvastam Müller Péter gondolatait, aki annyira jól összegezte a múló évek dilemmáját, amikor a megszokás, a romló egészség, a külső szépség megfakulása veszélyezteti a kapcsolatunkat. Nem állítom, hogy ezekkel nekünk még nem kell szembenézni.

“Megmondom mi a nagy gond a feleségünkkel.
Erről ritkán beszélünk, pedig ez a legnagyobb gond.
Hogy mindig ott van.
Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban.
Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsolódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is – a feleség ugyanaz, reggel, délben, este.
Jön velünk.
Mindig. (...) Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és szerethetetlenül vacak állapotban – mert mindig ott van. És lát minket lelkileg is csúnyának. Lát gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is. (...) A párkapcsolat földi jelentését pedig a házasság szavunk mondja ki: azt, hogy hazamegyünk egymásba."


(A teljes cikk itt olvasható.)

"Hazamegyünk egymásba" lehet hatalmas áldás, de szenvedés is. Köszönöm az Úrnak, hogy én a társban az áldást kaphattam meg. (Hiszem, hogy aki követi Isten útmutatását, annak sem lesz másképpen.)
Hálás vagyok, hogy akkor is szerethetjük egymást, mikor lelkileg csúnyák vagyunk. Sokszor oldódott fel az indulat egy bocsánatkéréssel pillanatok alatt. Ez egy hatalmas ajándék: a megbékülés, amely ismét rendezi a kapcsolatot, a félrebillent lelki diszharmóniát egyenesbe hozza. A megbocsátás által minden újra a régi lesz, a szó áldásos értelmében. Mélyebb, tartalmasabb, kipróbáltabb.

Isten három gyermekkel ajándékozott meg bennünket, akik nagy felelősséget rónak ránk, de nagyon sok örömet is adnak. Hálás vagyok, hogy közösen, terhet megosztva nevelhetjük őket.

A mai kificamodott világunkba szeretném belekiabálni: áldás a házasság, férfi és nő kapcsolata (!), jó ez az Isteni terv, miért kéne meghamisítani?

Igei útravalóm volt 10 évvel ezelőtt a társkérdésre nézve: "Jobban boldoguk kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van." (Prédikátor 4,9.)
Ezt a harmóniát csak az Isten segítségével tapasztalhatjuk meg! Mi emberek ehhez kevesek vagyunk, készleteink hamar kimerülnek, de "akik az Úrban bíznak, azoknak az erejük megújul..." (Ez igaz a szeretetre is.)