Boglárkánk Ábel mellett
2016. július 10., vasárnap
Egy álom beteljesülése
Boglárkánk gondolatait régen a lovak töltik ki. Gyűjt mindent, ami a lovakról szól. Könyvek, póló, játékpónik, naptár, kirakó, ... A könyvtárból hónapokon keresztül csak a lovakról szóló könyveket kölcsönöztük. Mikor kifogyott a lehetőségek tárháza, kezdtük elölről, újraolvastuk a kedvenceket. Régóta fűz bennünket, hogy vegyünk egy lovat. A kérés teljesíthetetlen, de egy alternatívaként, lehetősége nyílt a Sárréti Lovardában heti egyszer belekóstolni a lovaglásba. Nagy sikere volt a kezdeményezésnek, a vége még nem látható. Egy kicsit félek, hogy ez a vonzalom csak erősödni fog benne, nem lesz megállás. :) Örülök, hogy a lovak, és nem egyéb. Olyan sok haszontalanság vesz bennünket körbe, szeretnénk a jó dolgokat erősíteni. Néhány kép a legutóbbi foglalkozásról:
Eltelt 9 év
Eltelt. Sok értékes tapasztalattal, élménnyel lett megtöltve ez a 9 év.
2007. 07. 07-e jeles esemény volt az életemben. Ezen a napon kötöttem össze az életemet Kedvesemmel. Egy percét sem bántam meg, nagyon hálás vagyok a megtett útért.
Sok mindent tanulhattunk meg egymásról, egymástól. És még így is sokszor megjegyzem magamban, hogy oly kevéssé ismerem. Mindig tud meglepetéseket okozni. (Csak a tegnapi paradicsom- palánta felkötését kellett volna látni! Ez csak egy sok közül. Remélem, olvasod te is Kedves! :)
Olyan sok mindenben különbözünk (jellem, temperamentum), mégis olyan sok az egyezés is (főleg gondolkodás terén). Természetesen minden egyező gondolat fizikai kivetülése teljesen más formát ölt a férjem keze nyomán. Ebből erednek a súrlódások. Amit meg kellett értsek a 9 év alatt, hogy minden más kivitelezés, ami nem az én elgondolásom szerint zajlik, sokszor igen jó. Kezdve a gyermekek reggeliztetésétől a lefektetéséig, a kert rendezésén át az építkezés levezetéséig.
Nagyon kedves társat kaptam Kadosa személyében, akivel nagyon jó beszélgetni, szeretem hallani a hangját, kikérem a tanácsát. Érzékeny a problémáimra is (ami nem általános egy férfinél), éles látásával minden belső indulatomat leleplezi. És tényleg, azt érzem, amit mond!! Csak én ki sem merem mondani.
Egyedi megoldásait még mindig nem tudtam megszokni, de milyen jó, így nem unjuk meg egymást soha! (Nem szereti a megszokottat, a bevált módszereket, mindig egyéni kivitelezésen jár az agya.)
A minap olvastam Müller Péter gondolatait, aki annyira jól összegezte a múló évek dilemmáját, amikor a megszokás, a romló egészség, a külső szépség megfakulása veszélyezteti a kapcsolatunkat. Nem állítom, hogy ezekkel nekünk még nem kell szembenézni.
“Megmondom mi a nagy gond a feleségünkkel.
Erről ritkán beszélünk, pedig ez a legnagyobb gond.
Hogy mindig ott van.
Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban.
Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsolódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is – a feleség ugyanaz, reggel, délben, este.
Jön velünk.
Mindig. (...) Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és szerethetetlenül vacak állapotban – mert mindig ott van. És lát minket lelkileg is csúnyának. Lát gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is. (...) A párkapcsolat földi jelentését pedig a házasság szavunk mondja ki: azt, hogy hazamegyünk egymásba."
(A teljes cikk itt olvasható.)
"Hazamegyünk egymásba" lehet hatalmas áldás, de szenvedés is. Köszönöm az Úrnak, hogy én a társban az áldást kaphattam meg. (Hiszem, hogy aki követi Isten útmutatását, annak sem lesz másképpen.)
Hálás vagyok, hogy akkor is szerethetjük egymást, mikor lelkileg csúnyák vagyunk. Sokszor oldódott fel az indulat egy bocsánatkéréssel pillanatok alatt. Ez egy hatalmas ajándék: a megbékülés, amely ismét rendezi a kapcsolatot, a félrebillent lelki diszharmóniát egyenesbe hozza. A megbocsátás által minden újra a régi lesz, a szó áldásos értelmében. Mélyebb, tartalmasabb, kipróbáltabb.
Isten három gyermekkel ajándékozott meg bennünket, akik nagy felelősséget rónak ránk, de nagyon sok örömet is adnak. Hálás vagyok, hogy közösen, terhet megosztva nevelhetjük őket.
A mai kificamodott világunkba szeretném belekiabálni: áldás a házasság, férfi és nő kapcsolata (!), jó ez az Isteni terv, miért kéne meghamisítani?
Igei útravalóm volt 10 évvel ezelőtt a társkérdésre nézve: "Jobban boldoguk kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van." (Prédikátor 4,9.)
Ezt a harmóniát csak az Isten segítségével tapasztalhatjuk meg! Mi emberek ehhez kevesek vagyunk, készleteink hamar kimerülnek, de "akik az Úrban bíznak, azoknak az erejük megújul..." (Ez igaz a szeretetre is.)
2007. 07. 07-e jeles esemény volt az életemben. Ezen a napon kötöttem össze az életemet Kedvesemmel. Egy percét sem bántam meg, nagyon hálás vagyok a megtett útért.
Sok mindent tanulhattunk meg egymásról, egymástól. És még így is sokszor megjegyzem magamban, hogy oly kevéssé ismerem. Mindig tud meglepetéseket okozni. (Csak a tegnapi paradicsom- palánta felkötését kellett volna látni! Ez csak egy sok közül. Remélem, olvasod te is Kedves! :)
Olyan sok mindenben különbözünk (jellem, temperamentum), mégis olyan sok az egyezés is (főleg gondolkodás terén). Természetesen minden egyező gondolat fizikai kivetülése teljesen más formát ölt a férjem keze nyomán. Ebből erednek a súrlódások. Amit meg kellett értsek a 9 év alatt, hogy minden más kivitelezés, ami nem az én elgondolásom szerint zajlik, sokszor igen jó. Kezdve a gyermekek reggeliztetésétől a lefektetéséig, a kert rendezésén át az építkezés levezetéséig.
Nagyon kedves társat kaptam Kadosa személyében, akivel nagyon jó beszélgetni, szeretem hallani a hangját, kikérem a tanácsát. Érzékeny a problémáimra is (ami nem általános egy férfinél), éles látásával minden belső indulatomat leleplezi. És tényleg, azt érzem, amit mond!! Csak én ki sem merem mondani.
Egyedi megoldásait még mindig nem tudtam megszokni, de milyen jó, így nem unjuk meg egymást soha! (Nem szereti a megszokottat, a bevált módszereket, mindig egyéni kivitelezésen jár az agya.)
A minap olvastam Müller Péter gondolatait, aki annyira jól összegezte a múló évek dilemmáját, amikor a megszokás, a romló egészség, a külső szépség megfakulása veszélyezteti a kapcsolatunkat. Nem állítom, hogy ezekkel nekünk még nem kell szembenézni.
“Megmondom mi a nagy gond a feleségünkkel.
Erről ritkán beszélünk, pedig ez a legnagyobb gond.
Hogy mindig ott van.
Ott van reggel, délben, este. És ott van mellettünk éjszaka az ágyban.
Ott van tavasszal, ősszel nyáron, télen, és ha elutazunk egy idegen országba, kikapcsolódni, rendszerint jön velünk: hiába új a táj, még a felhők is – a feleség ugyanaz, reggel, délben, este.
Jön velünk.
Mindig. (...) Előtte kezd hullani a hajunk. És lát minket kopaszon, csúnyán. Lát kora reggel, álmosságtól bedagadt szemekkel, kábán, és szerethetetlenül vacak állapotban – mert mindig ott van. És lát minket lelkileg is csúnyának. Lát gyáván, ijedten, idegesen, sőt hisztérikusan üvöltve is. (...) A párkapcsolat földi jelentését pedig a házasság szavunk mondja ki: azt, hogy hazamegyünk egymásba."
(A teljes cikk itt olvasható.)
"Hazamegyünk egymásba" lehet hatalmas áldás, de szenvedés is. Köszönöm az Úrnak, hogy én a társban az áldást kaphattam meg. (Hiszem, hogy aki követi Isten útmutatását, annak sem lesz másképpen.)
Hálás vagyok, hogy akkor is szerethetjük egymást, mikor lelkileg csúnyák vagyunk. Sokszor oldódott fel az indulat egy bocsánatkéréssel pillanatok alatt. Ez egy hatalmas ajándék: a megbékülés, amely ismét rendezi a kapcsolatot, a félrebillent lelki diszharmóniát egyenesbe hozza. A megbocsátás által minden újra a régi lesz, a szó áldásos értelmében. Mélyebb, tartalmasabb, kipróbáltabb.
Isten három gyermekkel ajándékozott meg bennünket, akik nagy felelősséget rónak ránk, de nagyon sok örömet is adnak. Hálás vagyok, hogy közösen, terhet megosztva nevelhetjük őket.
A mai kificamodott világunkba szeretném belekiabálni: áldás a házasság, férfi és nő kapcsolata (!), jó ez az Isteni terv, miért kéne meghamisítani?
Igei útravalóm volt 10 évvel ezelőtt a társkérdésre nézve: "Jobban boldoguk kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van." (Prédikátor 4,9.)
Ezt a harmóniát csak az Isten segítségével tapasztalhatjuk meg! Mi emberek ehhez kevesek vagyunk, készleteink hamar kimerülnek, de "akik az Úrban bíznak, azoknak az erejük megújul..." (Ez igaz a szeretetre is.)
2016. május 1., vasárnap
2016. április 14., csütörtök
Kötelező? 2.
Korábban írtam már a kötelező óvodai nevelésről. Szerettünk volna élni a törvény adta lehetőségekkel, és benyújtottuk Imolánk részére a felmentési kérelmünket. Hálásak vagyunk, ma érkezett meg a határozat, melyben elfogadták a beadványunkat.
1. A jegyzőnek nyújtottuk be a kérelmet. Formanyomtatvány itt (odt formában )és itt (pdf)
2. Védőnő látogatott el hozzánk felmérve a helyzetet. Az óvodavezetőjével is egyeztetett a jegyző.
3. Megszületett a végleges határozat:
Én ismét csak biztatni tudok minden édesanyát, hogy ha lehetőségei engedik, vállalja a gyermekének az otthonnevelését.
1. A jegyzőnek nyújtottuk be a kérelmet. Formanyomtatvány itt (odt formában )és itt (pdf)
2. Védőnő látogatott el hozzánk felmérve a helyzetet. Az óvodavezetőjével is egyeztetett a jegyző.
3. Megszületett a végleges határozat:
Én ismét csak biztatni tudok minden édesanyát, hogy ha lehetőségei engedik, vállalja a gyermekének az otthonnevelését.
2016. április 11., hétfő
Mindenért hálát adjatok
Sok hálaadás van a szívünkben, de csak egy kis kóstolót hoztam életünk mindennapjaiból.
Ez még nem az új fészkünk! Édesapa épített egy kis házikót a gyermekeknek, amelyet nagy örömmel vettek birtokba. Persze háromnak egy kicsit szűkös, de a szeretet találékony. Csodás pillanatokat töltöttünk el az elmúlt napok meleg naplementéiben az udvaron. A természet az étvágyat is meghozta a vacsorához. Közben megbeszéltük az élet nagy kérdéseit, figyeltük a denevér röptét,
az esthajnalcsillagot, kis kerti barátaink koncertjét, a madarak trilláit,
békák kuruttyolását.
Új lakóink
Az odúk is kikerültek a helyükre. Sajnos, még lakói nincsenek,
pedig nagyon várjuk őket.
Az én segítségem, aki mindig mellettem áll, ha valami sütnivalóm van. Hűségesen gyúr, nyújt, szaggat, tepsibe tesz.
Komoly munkaerő!
Komoly munkaerő!
(A karácsonyi mézeseimet is egyedül szaggatta ki,
pedig az nem volt kis mennyiség!)
A tavaszért nagyon hálás vagyok, nem tudok betelni a szépségével.
A mamáék virágoskertje
2016. április 6., szerda
I. Baptista babás-mamás konferencia
A nevelés-fegyelmezés szeminárium vázlatos anyaga
Előadó: Varga Anikó
6Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól. (Péld. 22.)
Kevés ige ad útbaigazítást nekünk a neveléssel kapcsolatosan.
Nevelésünk célja: tisztelettudó, felelősséghordozó, Istentől függő, egészséges nemi tudattal élő felnőtté váljon a gyermek.
Zsolt. 127.
3Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.
- a gyermek ajándék
- a gyermekkel nem rendelkezem, nem az enyém, csak egy időre kaptam
- el kell számoljak Isten előtt velük
- el kell engednem (már a születés pillanatában)
Zsolt. 139.
13Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. 14Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt.
- csodálatos alkotás a gyermek
- csodálatos nem egyenlő a tökéletessel
- a gyermek egyedi alkotás
A gyermeknevelés 5 alapelve: (számozás valahol sorrendet is jelöl)
1. feltétel nélküli elfogadás
Az otthonom az a hely, ahol elfogadnak, így biztonságban érzem magam.
Nem vagyunk tökéletes nevelők, de jó tudni, hogy az Úr kiköszörüli a csorbákat, hibákat!
2. gyengédség
Ez az elfogadás fizikai megjelenítése.
A kicsiknél természetes módon, könnyen fejezzük ki gyengédségünket. A nagyobbaknál már nem olyan természetes az ölelés, mégis keresnünk kell a módját a szeretetünk kifejezésére- a gyermekünk egyéni igényeit szem előtt tartva.
3. elérhetőség (=idő=szeretet)
4. elismerés
Ezt a gyermek a teljesítményéért kapja (de ezt mindenképpen meg kell előzze a feltétel nélküli szeretet).
Ez által alakul ki a gyermek magabiztossága.
5. elszámolás, tekintély
Az értékek, a keretek irányt szabnak.
Tudnunk kell, hogy Isten is elfogadott, de lesz elszámolás.
3 fő csoport jellemzése
0-6 év: kisgyermek
- kulcsszó: engedelmesség
- cél: tekintélytisztelet kialakítása
- eszköz: kommunikáció, keretek megfogalmazása, értékek átadása
- személyiség területe: érzelmekre hatás
- fő kérdés: Mit?
Mit akarunk, hogy csináljon/ ne csináljon a gyermek? Mi az elfogadható/ nem elfogadható viselkedés?
- szülői szerep: kapitány (aki vezeti a gyermeket)
6-12 év: gyermek
- kulcsszó: megértés
A gyermeknek meg kell értenie, hogy mit miért csinálunk. Ennek hiányában a gyermek nem tudja továbbvinni a hitünket, értékeinket.
- cél: értékrendünk átadása
- eszköz: magyarázat (Pl. esti vacsora idején értékeljük a napot)
- személyiség területe: értelemre apellálunk
- fő kérdés: Miért?
- szülő szerepe: edző
Megtanítja, hogy mit kell csinálni, majd pályára küldi a gyermeket, majd értékeli, korrigálja a pályán töltött időt, újra kiküld,...
12-18 év: tinédzser
- kulcsszó: döntések
Lehetőséget kell adni döntéshelyzetekre, persze fokozatos beleneveléssel. Jó döntésekhez kell az önállóság, de azt is el kell fogadnunk, hogy sok rossz döntés vezet a jó döntésekhez.
- cél: felelősség
- eszköz: lehetőségek
- személyiség területe: akarat
- fő kérdés: Hogyan?
Hogyan kell az alapelveket a hétköznap eseményeiben megvalósítani, tettekre lebontani.
- szülő szerepe: tanácsadó
(Részletesebben az első korcsoporttal foglalkoztunk.)
0-6 év jellemzői, feladatai
A tekintélyt el kell fogadnia a gyermeknek. (Tekintély: alárendelem magamat a másik tekintélyének.)
Engedelmesség során rendeli alá a gyermek a saját akaratát a másikénak (halogatás és kifogások nélkül)!
Ha nincs tekintélytisztelet, akkor az iskolában, munkahelyen, a hatóságok, de még Isten felé sem lesz engedelmes a gyermek/ felnőtt.
3-4 éves korig kell megtanulnia az engedelmességet.
Engem, mint szülőt, Isten tekintéllyel ruházott fel. Ez nem függ attól, hogy én milyen passzban vagyok.
Szülőként is tekintély alá vetett ember vagyok: nőként a férjemnek és Istennek.
Péld. 29.
15A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.
17Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.
Ha a gyermek nem fogadja el a tekintélyem, nekem is szégyenem lesz.
Jó, ha lefektetünk konkrét szabályokat következményekkel együtt.
Ha kérek valamit a gyermektől, keressem a szemkontaktust, és győződjek meg arról, hogy megértette a kérésem. (Apróbbaknál előfordul, hogy nem is érti az instrukciónkat pontosan.)
Annyit kérjek és várjak el a gyermektől, amennyit én is számon tudok kérni rajta. (Nincs értelme túlzó szankciókat adni.)
A gyermek engedelmességének is legyen jutalma!! Egy dicséret, megerősítés mindenképpen.
Ha fegyelmezésre kerül a sor, azt mindig kettesben tegyük!
A bocsánatkérést is meg kell tanítanunk a gyermeknek, szükség esetén mi se szégyelljünk bocsánatot kérni.
Ki a kapitány? Vizsgáljam fölül!
Megjegyzés: nagyon áldott és építő alkalom volt, nekem is sok mindent kellett átértékelnem. Sokat jelentettek az érthető, világos célkitűzések.
2016. március 30., szerda
Tojásbeszéd
Tojásbeszéd (húsvétra)
Szereplők:
3 tojás, tyúkanyó
1. tojás: (énekelve)
Húsvéti hírnök:
friss barkaág,
roppan már a
nyuszitojás.
Locsolót várva
lázban a ház,
minden lány tojást
cicomáz.
Ujjong a szívünk...
2. tojás
(félbeszakítja a dalt): Miket énekelsz te itt
össze-vissza?
1. tojás:
Hangolódok a húsvétra. Tudod, így húsvét közeledtével
eszembe jutott a fazék.
2. tojás: A
fazék?
1. tojás:
A fazék és a víz.
2. tojás: A
víz? De miért?
1. tojás:
Tudod, húsvétra az emberek tojásokat főznek.
2. tojás:
Jaj, ne légy már ilyen ünneprontó ezen a gyönyörű tavaszi
napon!
1. tojás
(beletörődve, lemondóan): Ez a sorsunk. Nem
tudunk tenni ellene, senki sem kerülheti el a fazekat. Mi még
szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen szépen megfestenek,
gyönyörű kosárkákba tesznek.
2. tojás: És
aztán?
1. tojás: A
locsolók visznek haza, vacsorára gyomorba raknak.
2. tojás (kicsit
savanyúan): Milyen rímes kedvedben vagy ma reggel! Én a
haláltól rettegek, vajon ki szabadít meg?
3. tojás:
Elnézést, hogy megzavarom eme magasztos eszmefuttatást, de én
ismerek más megoldást! Gazdim elől elrejtőzök, tyúkanyó tolla
alá ülök.
1. tojás:
Kár a sorsod ellen lázadozni, nincs menekvés, te is meg fogsz
halni!
2. tojás: Én
veled tartok, az életet választom!
3. tojás: Én
ne sápítozok sokáig, egy kotlós tyúkanyót keresek,
szárnya lesz
menhelyem,
nincs többé
veszedelem!
(A 2. és 3.
tojás tyúkanyóhoz sietnek)
Tyúkanyó:
Kot-kot-kot, gyertek kicsi tojásaim,
megfértek itt
szépen sorban,
a jó melegben élet
lobban.
Néhány hét és
kikeltek,
húsvétra csibék
lesztek.
3. tojás: De
jó ez a meleg,
érzem, hogy itt a
helyem.
Megmentő szeretet,
új életem lesz
nekem.
(mindenki felé
fordulva)
A halál
elkerülhető, Isten a megmentő.
Szárnyai alatt új
élet fakad.
Számomra a húsvét
erről szól,
nem a fazékról.
Tyúkanyó:
„Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában
pihen,
az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Tollaival betakar
téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a
hűsége. (Zsoltárok 91, 1-2.4.)
Ének:
Szárnyaid alá rejtőzöm...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)














