Kötelező?

Már több beszélgetés során szegezték nekem ezt a kérdést: "Hát nem kötelező az iskolaotthon, hogy hazaviszed a gyermekedet ebéd után?"
Az otthonovis időszakunkban nagyon szerettem volna az iskolai oktatást is családi keretek között megoldani. Már korábban írtam, hogy nem kaptunk erre  felhatalmazást az Úrtól. Elfogadtam. Így kezdtünk bele az óvodába, majd az iskolába. Nagyon sok jó tapasztalattal gazdagodtunk, teljesen meg voltam elégedve a gyermekeim óvodai nevelésével-oktatásával kapcsolatosan.

Három éve találkoztam egy édesanyával, aki minden délben jött a gyermekéért és hazavitte a tanórák után. Én éppen hittant tanítottam az iskolában, és megkérdeztem tőle, hogy nem kötelező a gyermekek egész napos iskolai oktatása? Akkor szembesültem először ezzel a lehetőséggel, hogy NEM.
Nekünk is elérkezett az iskola választásának ideje, fő szempont volt, hogy az iskola lehetőséget biztosítson az ebéd utáni hazamenetelre. Az iskolai ismerkedős délutánokon finoman puhatolóztunk. Nem kerteltünk, a vezetőség elé tártuk a kéréseinket. Az első perctől kezdve mind a vezetőség, mind a tanító nénik részéről teljes támogatást kaptunk. Biztosítottak, hogy megoldhatóvá teszik a délutáni szabad órákat. A hivatalos része mindennek az volt, hogy év elején nem írtuk alá a nyilatkozatot, melyben beleegyezésünket kell adni gyermekünk iskolaotthonos rendszerben való részvételére. A tanító nénik az órarend összeállításánál figyelembe vették kérésünket, így az első hat órában (melyben 1 tanóra mindig az ebéd) a kötelező órák lemennek. A házi feladatokat pedig hazavisszük. (Nagyon hálásak vagyunk mindezért!:)

A másik kérdés, amit rendszeresen nekem szegeznek: "Miért? Miért viszem el gyermekemet a jó kis közösségből, miért vonom el az iskolai programokról? Talán valami nem tetszik?"

1. Egyszerű, néhány szavas válaszomban ennyit felelek rá:  "Mert én családotthont szeretnék, nem iskolaotthont!"

Találó az elnevezés is: iskolaotthon. Ebben nincs mellébeszélés, kertelés, mindent leleplez. A gyermek legfőbb nevelési-tanulási színtere az iskola.
Igen, sokan így gondolják. Istentől kapott gyermekeink nevelése elsősorban ránk ruháztatott, szülőkre. Szeretjük ezt mi áthárítani az iskolára, a pedagógusokra, de ez mégis tőlünk lesz számon kérve.(Nagy hiba a pedagóguson leverni a mi nevelési hiányosságainkat!)

Ez csupán az egyik érv, amit válaszul adhatok.

2. Egy első osztályos gyermek, aki éppen most lépte át az óvoda kapuit, sem fizikailag, sem szellemileg nem képes 8 órai irányított (az önálló tanulás, a szabad foglalkozás is az) tevékenységben részt venni. Minden tiltakozik benne. Még bennünket, edzett felnőtteket is megterhel a 8 órás műszak. A szabad mozgást sem lehet mindennapos kötelező testnevelésekkel helyettesíteni.

3. érv: a gyermekem is minden ízében hazavágyik. Sokan elmondták, hogy csemetéik nagyon szeretik az óvodát, iskolát. Az enyéim azon kivételes csoportba tartoznak (szerintem minden gyermek ide szeretne tartozni:), akik nagyon szeretnek otthon lenni (együtt lenni a testvérrel), és ezért minden lehetőséget megragadunk annak érdekében, hogy együtt is lehessünk.

4. Hatékonyabb a tanulás. Amit délután 2-3 órában tanulnak meg a gyermekek, otthon, kétszemélyes helyzetben 45 perc alatt is elvégezhető. Egy tanórai foglalkozás lényegi része max. 15 perc alatt elsajátítható otthoni helyzetben. Ez azért nem utolsó érv!
Egy gyermekre a családban mennyivel több idő jut, mint egy osztályban, ahol 19 gyermekkel kell osztozkodni a tanító nénik figyelmén.

5. Most éppen megtehetjük. Otthon vagyok, mert ezt választottam. Igen, választottam. Személyesen nekem, a 3 év alatt, 3-4 munkalehetőséget is kínáltak fel, de Istentől kapott elhívásomban, az anyaságot választottam. Mindig azt a választ adom:"Tudom, a gyógypedagógusokra is nagy szükség van, de édesanyákra még inkább. A gyermekeimnek most van szüksége rám. Dolgozhatok még eleget!"
A nagyszülők háttérszolgálata elengedhetetlen a számunkra. (Ezt is mindig figyelembe kell venni.)
Tudom, hogy nem teheti meg mindenkit, mindez nem is nekik szól. Csak biztatni szeretném az anyatársaimat, hogy ha otthon vannak egy kisebb testvérkével, akkor a nagyobbtól se váljanak meg olyan könnyen.

(Szakirodalmi ajánlás)

Ez az iskolás rész. Van ennek egy megelőző szakasza: az óvoda. Az óvodai kötelező nevelést is levitték hároméves korra. Éppen, amikor a legnagyobb szüksége van még a gyermeknek az édesanyára, akkor adják be az óvodába. (Más eset, ha a szükség diktál.) Mivel otthon voltam a kisebbel, a nagyobbat sem szerettem volna az óvodába vinni. Imolánk jövő júniusban tölti a 3 évet. Jöhetne az óvoda, de lehet felmentést kérni. Szeretnénk ezzel is élni. (Erről a lehetőségről sem tudnak sokan!)
Máté fiúnkat is hazahozom ebéd után (kötelező napi 4 óra letelte után).
Így egyesül a családunk délután. Mindenkinek van ideje szusszanni, leereszteni, pihenni, játszani, hangosan veszekedni (a délelőtti fegyelmezett magatartás után otthon ezt mindenki be is pótolja).

Szeretnék mindebben hűséges maradni Isten erejével, és biztatni másokat is, hogy válassza a családot, amíg lehet!

Síkfőkút 2015.

Őszközelben

A hétvégén gondoltunk egy nagyot, és elutaztunk szeretett hegyeink közé, idén a Bükkbe. Egy kedves testvérnő felajánlásával élve, Síkfőkúton (Noszvaj) tölthettünk el három csodálatos és emlékezetes napot.
Nem kis izgalmat okozott amikor megtudtuk, hogy az indulás előtti napon megérkezett hozzánk is a bárányhimlő. (Két hetes csendes bujdosása után ütötte fel a fejét.) Isten kegyelméből, nem vetett gáncsot, Máté lázmentesen, viszonylagos jó közérzettel vehetett részt a családi eseményekben.
Úgy tűnik, minden utunknak megvan a maga próbája.

Pénteken reggel indultunk el tervezett célunk felé. Utunk napsütésben telt el. Ahogy közeledtünk a hegyek felé, a domb- és hegyoldalak fái egyre szebb levélruhában pompáztak. A zöldtől, a sárgán keresztül, a vörösön át, a rozsdabarnáig minden fellelhető volt egy helyen. Pazar színkavalkád, tökéletes összhang a világ első dizájntervezőjétől. (Ennél színesebb évszakot el sem tudok képzelni!)

Megérkezésünk után azonnal a cserépkályhát igyekeztünk beizzítani, hiszen már
a korábbi években szereztünk némi tapasztalatot a hideg hegyi éjszakáról. Míg az ebéd főtt, a csapat fagyűjtésbe kezdett. A legkisebb is kivette a részét a feladatokból. Mikor már ropogott a tűz a kályhában, elindultunk felfedezni a környéket.














Találtunk egy kis játszóteret, egy vízimalom -kereket és friss forrást is.

A hűvösödő alkonyat hamar beszólított melegedő hajlékunkba.

Másnap az egri várat tekintettük meg. Végre felnőttünk az efféle élményekhez. A gyermekek végre tudták értékelni a történelmi filmbemutatót, a kiállításokat. A várélmény egy kicsit lehangoló, de annál nagyobb történelmi ismeretre lehetett szert tenni.














A vasárnapunk lett a legemlékezetesebb. A kis házunk rendbetétele, takarítása után, az autó bepakolása következett. A feladatok után végre elindulhattunk az utolsó hegyi kalandunkra a Bükkben. A  gyönyörű kilátással nem tudtunk betelni, a gyönyörű színek leírhatatlanok. Répáshuta környékén (Bánya-hegyi parkoló)  álltunk meg és vágtunk neki a hegy meghódításának. Ez szó szerint értendő. Az első sziklás hegyoldalnak indultunk neki.

A gyermekek nagy lendülettel haladtak előre. Édesapa haladását megnehezítette a nyakában egyensúlyozó apróság. Imola csak csetlett-botlott ezen a göröngyös terepen. A hegycsúcsot elérve elfogyasztottuk estebédünket, majd elindultunk lefelé. Itt már kezdett fogyni Máté türelme, állandó biztatásra szorult. Mire leértünk, egészen besötétedett. Éppen leértünk az autónkhoz, mikor édesapa egy rókára hívta fel a figyelmünket. Még az autó reflektor fényei sem riasztották el, így teljes életnagyságban láthattuk. Ez szép megkoronázása volt a napunknak.










A hazavezető út feladta a leckét. Leszállt a köd, így sokszor csak araszolgatva haladtunk előre. A 2 órás utunk 4-5 órásra nyúlt meg. Nagyon hálás volt a szívünk, mikor végre befordulhattunk a kapunkhoz, épségben, élményekkel gazdagodva.
Istené a hála az Ő ajándékaiért!

Hálaadónap margójára

Boglárka leánykánk, ha valamire engedélyt kap tőlem, megígérek neki valamit, akkor újból és újból rákérdez, hallani akarja a megerősítést. Sokszor bosszatott a hozzáállása. Mondtam neki, hogy a sok kérdezésével azt vonja kétségbe, hogy megbízható a szavam.
Elgondolkodtam ezen az eseten, és rájöttem, hogy Istennel szemben az utóbbi időben sokszor én is ezt tettem. Belekezdtünk egy nagy munkába (építkezés), tele voltam bizonytalansággal, kétellyel. Az Úr biztatott, én pedig újra és újra kérdeztem. Nem adtam mindig elég hitelt az Úr szavának.
Én sokszor nehezteltem a lányomra a hitetlensége miatt, de az Úr nem rótta fel nekem a bizalmatlanságomat, hanem megerősített az Igén keresztül.

Jézus tanítványai is hasonlóan fordultak Jézushoz:
"-Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?
-Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" (Márk 4, 35-41.)

Sokszor kérdezte tőlem is az Úr:
"Önmagatokat tegyétek próbára, hogy IGAZÁN hisztek-e?" (2. Kor. 13,5.)

"Hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt." (Zsidó 11,6.)

Sok próbatételt éltünk meg, nem kímélt meg ezektől a mi Mennyei Atyánk, de mindegyikben elkészítette a szabadulást is. A feladatokat, nehézségeket sem vette le a vállunkról, de erőt adott minden helyzetben. (Legyen szó főzésről, lapátolásról vagy éppen cseréphordásról)

Az utóbbi hónapok mottója a következő igevers volt:
"Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr." (Zsolt 34,20.)

Nagyon sok bátorítást, megtapasztalás van, amit az Úrtól kaptunk.

Ünnepekhez

 Az elmúlt évek során született kis színdarabok:
Karácsonyhoz (lehet már készülődni:) és Húsvéthoz kapcsolódóak

Kisnyuszik karácsonya

Szereplők: 2 nyúl

Eszközök: dobozban széna és egy takaró

1. nyúl: Jajj, de fázom!

2. nyúl: Sajnos, nincs kabátom!

1. nyúl: Korog a gyomrom.

2. nyúl: Rágcsálnivalóm sincs otthon.

1. nyúl: Mi ez a csengő szó?

2. nyúl: Ünnepre hívogató.

1. nyúl: Talán karácsony van?

2. nyúl: Igen. Nézd, egy csomag! (Becsomagolt dobozra mutat)

Nézzük meg, gyere!

Mit tettek bele?

1. nyúl: Meleg takaró! (Kiveszi a dobozból és felkiált)

2. nyúl: És széna, vacsorának való!

Köszönjük meg Teremtőnknek,

hogy a mezők vadjairól sem felejtkezett meg!

1. nyúl: Miért kaptuk a takarót és a szénát?

2. nyúl: Mert Isten elküldte a Fiát,

megajándékozva lett a világ!

Hálából mi is egymás felé fordulunk,

ajándékokat osztogatunk. (Szaloncukrok dobálása:)

 (nagnus)

Karácsonyi lecsendesedés

Szereplők: anya és 2 fia, idegen (fehér lepelben)

Anya: Még fel sem állítottuk a karácsonyfát! (idegesen)

Kristóf: Én még be sem csomagoltam az ajándékokat! (csomagolópapírral a kezében szorongat egy dobozt)

Kelemen: Beiglit sem ártana sütni! (a pocakját simogatja számonkérően)

Anya: A takarítással sem vagyok kész, az asztalt is meg kell teríteni szépen. Jaj, a süteményem is odaég! Menj már Kristóf a lábam alól! (ráförmed)

Kristóf: Hol csomagoljam be az ajándékaim?

Anya: Menj a szobádba! Itt csak zavarsz a készülődésemben.

Kristóf: Anya, olyan ideges vagy ma, mire ez a felhajtás?!

Kelemen: Anya, a sütemény ég! (kiáltja)

Anya: A sütemény! Teljesen elfelejtkeztem róla! Kelemen miért nem szóltál hamarabb? Ezt már megenni sem lehet. (kiabál és kiveszi a sütőből a süteményt)

Kelemen: Miért nem beiglit sütöttél? Úgy unom már a meggyes lepényt!

Anya: Nincs mákunk, sem diónk. Egy üveg meggyet kaptunk a nagymamától. Na, ne elégedetlenkedj már!!

Kelemen: És apa hol van?

Anya: Dolgozik, még szentestén is berendelték a munkahelyére. Soha nincs itthon, mikor szükség volna rá! (közben rálép a csomagolópapírra)

Kristóf: Anya, elszakítottad a papírom! (kiabálva)

Anya: Bocsáss meg, de nem vettem észere. Különben is szóltam, hogy ne itt lábatlankodj!

Kristóf: Most hogy fogom becsomagolni az ajándékom? Nem tehetem így a fa alá! (méltatlankodik)

Ekkor csengetnek (kis csengőt meglengetünk)

Idegen: Békesség e háznak és lakóinak!

Anya: Jó napot kívánok! Kit keres?

Idegen: Megérkeztem, hisz én vagyok az ünnepelt.

Anya: Ünnepelt? Milyen ünnepelt? Hisz karácsonyra készülünk!

Idegen: Igen, én is, hisz én vagyok, akinek a születésnapját ünneplik.

Anya: Születésnapját?

Idegen: Karácsonykor Jézus születéséről emlékeznek meg az emberek. Isten legnagyobb ajándékáról, melyet a világnak adott át.

Anya: Erre még nem is gondoltam.

Kristóf: Anya, hívd be ezt az idegent. Ünnepeljen velünk!

Anya: Jöjjön beljebb!

Idegen: Látom nagy a készülődés! Hallottam, amikor kiabált a sütemények miatt!

Anya: Igen, igen, igyekezünk, próbáljuk emelni az ünnep fényét. Hallotta, amikor kiabáltam?(meglepődve)

Idegen: Igen, és nagyon elszomorodtam. A Karácsonynak nem erről kellene szólnia.

Anya: Mégis hogyan képzeli el az ünnepet?

Idegen: A család közösen készülődjön szeretetben. Nem a csillogás, a szépen terített asztal, az ajándékok a lényegesek, még nem is a beigli. (odafordul Kelemenhez, Kelemen szégyenlősen lehajtja a fejét), hanem Jézus, az ünnepelt.

Anya: Köszönjük, hogy eljött közénk, hogy figyelmeztessen, lecsendesítsen. Már azt hittem, hogy felrobbanok! Próbáljuk egyszerűbben, de békességesen.

Idegen: Áldott ünnepeket!

Az idegen csendesen eltávozik, a család a fa körül énekel

(nagnus)

 

 

Elfogadod vagy elutasítod?

Szereplők: 4 gyermek és anya, játékbaba egy kis jászolban

Kellékek: díszdobozokban játékok

(A gyermekek a fa körül bontogatják az ajándékaikat)

M: (felháborodva) Anya, én nem ilyen favonatot kértem karácsonyra, hanem elektromosat!

Anya: Gyermekem, ez is értékes ajándék, biztosan megszereted!

B: (I. kezében a baba, B. próbálja rángatva visszaszerezni) Add ide a babámat, én kaptam!

I: Kit érdekel! Irigy, még a babádat is sajnálod tőlem. Te sem nézheted meg az autóimat! (mérgesen visszadobja B-nek a babát, az autókat magához szorítja)

Anya: Ne veszekedjetek már! Karácsony estéjén sem tudtok meglenni piszkálódás nélkül?

G: Ez nem igazság! Nem is vettétek meg azt a mobilt, amit választottam! Nekem nem kell ez a vacak használt telefon!

Anya: Nincs rá elég pénzünk, különben sincs még szükséged rá. Miért elégedetlenkedsz? Eszébe jutott valakinek megköszönni az ajándékot? Megnéztétek az összes meglepetést?

I.,G., B., M.: Igen, mindet!

Anya: A fa alatt van még egy különleges csomag, amit maga Isten készített mindannyiunk számára.

I: A baba? Az nem is ajándék.

G: Én nem kértem semmilyen babát.

M: Nekem sincs szükségem rá.

B: Én nagyon örülök neki, én elfogadom. (odamegy a babához, leguggol mellé)

Anya: A karácsony legértékesebb ajándéka maga Jézus. (gyülekezet felé fordulva)

És te hogyan válaszolsz? Elfogadod vagy elutasítod?

(közösen mondjuk)

Igevers: Efézus 2,8.

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez...”

(nagnus)

  

Húsvéti szolgálat

(Jézus szelíd hangja szól)

I: Légy becsületes!

G: Nem akarok,

akkor hogyan írom meg a dolgozatom?

Ha puskázni nem lehet,

minden napra tanulnom kellene.

I: Mondj igazat!

G: Hogyan?

Az osztálypénzt már elköltöttem,

édesanyám nem tudhatja meg!

I: Ne piszkálódj!

G: Az túl unalmas.

Élvezem

amikor a tesó nyekereg.

I: Légy szorgalmas!

G: Na neee!

A szobám nem pakolom össze!

I: Ne vedd el a másét!

G: Pedig nekem nincs tabletem,

nincs pénzem, akkor honnan legyen?

I: Kedves G.!

Miért nem akarsz megváltozni,

új életet kapni?

Ha a régit el is veszted,

új életet kapsz helyette.

Új szívet,

amely másért lüktet.

Az irányítást most átadod Nekem?

G: (kicsit elgondolkozva)

Igen, szeretnék becsületes lenni,

a Te példád követni,

még ha többet kell is tanulnom,

nem bánom meg, jól tudom.

Szeretnék igazat mondani,

az osztálypénzt anyának visszaadni.

Piszkálódni sem akarok,

a tesót nem zavarom.

Szorgalom,

szükségem van rá nagyon.

Megelégszem mindazzal,

amit Tőled már megkaptam.

I: Látod, semmit sem veszítesz,

ha engem követsz!

(nagnus)

 

Éledés

(M. eljátsza a mag átalakulását)

M: Egy kis mag vagyok,

a földben sötét van nagyon. (vacog, didereg)

Jajj, száradok,

miért kell most meghalnom?

B: Hogy új élet támadhasson magvadból.

M: Új élet?

Hiszen az erőm is elhagyott végleg.

B: Látod?

Bár magvad elszáradt,

de lassan zöld szárat hajt.

M: Igen, érzem,

a száraz burok nem tarthat fogva,

élet sarjad mag-gyomromban.

Növekszem, leveleim integetnek,

gyönyörű virágot rejteget kelyhem.

B: Gyönyörű,

ezért érdemes mindent feladni,

még a halált is vállalni.

M: (ujjongva)

Virágzom,

új testet kaptam,

a halálból feltámadtam.

B: Jézust sem tarthatta fogva,

a sötét sír gyomra.

Feltámadt harmadnapon,

győzött a halálon.

Szenvedése,

a te megmenekülésedre lett.

Hiszed-é ezt?

(nagnus)

Hálaadásunk apró morzsái

Sok minden történt velünk a nyári szünidő folyamán, élveztük a szabadságot. A sok játék mellett kijutott a feladatokból is, az építkezésben is előrébb jutottunk.
Bár nem minden a mi terveink és elképzeléseink szerint alakult, mégis tudhatjuk, hogy az Úr kezében tartja az egész életünket.

A nyár a gyakorlás ideje is volt a számunkra. A célkeresztbe az önállóság fejlesztése volt. Végre van idő, nem kell sietni, nem kell időre öltözni, enni, ezért engedem őket kibontakozni. Úgy hiszem, hogy ügyesedtünk is ezen a téren. Nem csak az apróságok számára volt lehetőség tanulni, hanem nekem is. A tésztakészítés volt az egyik, amiben egy kicsit nagyobb tapasztalatra tehettem szert.
Hálás vagyok a tojásért, amit kaphattunk, anyóson segítségéért, és a sok finom házi tésztáért, amely gazdagon kipótolja a szükségeinket.

Bár az új fészkünk még nem készült el, de már van kinti árnyékszékünk, amely már most is nagy hasznunkra van! Hálásak vagyunk ezért is. A gyermekek előszeretettel használják. Otthon is nagyobb a tisztaság azóta:)
Bár a képen még nem látszik, de lecsiszoltuk, lefestettük, és birtokba vettük új tulajdonunkat.

Nagy álmom a festegetés. Megadatott a lehetőség, hogy kipróbálhassam a dekopírfűrészt. Sokszor elnézegetem a netem, hogy milyen csodaszép dolgokat lehet készíteni ezzel a hasznos eszközzel. Nagy a kínálat a szebbnél szebb famunkák terén. Sokan nem is pironkodnak elkérni ezekért az egyedi kézműves termékekért jó kis pénzeket. Sokszor hálát adok az Úrnak azért, hogy bár nem élünk nagy anyagi jólétben, de a kreativitásban nincs hiány. Ez minden pénznél többet ér.

 Nagyon szeretjük a vadvirágokat, így ezek díszítik a bögretartóinkat is. Balra éppen egyik egyszerű, de kedvenc virágunk látható: réti boglárka. (Talán az olvasó is könnyű szerrel kitalálhatja vonzódásunk okát:)
A réti imola sem maradhatott le, hiszen mikor Imolánk meglátta, hogy a boglárkát festem, rögtön magára mutatott, hogy őt sem hagyjam ki.

A bögretartónk festés után.

A kész munka. Az akasztókat a férjem faragta. A bögrék nem csak díszként és porfogónak lógnak a falon, hanem használjuk is őket, elsősorban a reggeli kecsketejes kávé, kakaó elfogyasztására. Nem baj, ha a gyermekeink is megszokják az efféle dolgokat!
Istenadta örömök ezek a számomra! Lehet, hogy földi és múlandó, de felülről származó.







Tudom, hogy a kép sötét, de a szívünk annál boldogabb. Két éves képzés végére értünk a teológia hitoktatói kiegészítő szakon. A rengeteg feladat között erőt is kaptunk ahhoz, hogy a szakdolgozatainkat is megírjuk. Számunkra ez valami csoda!

A mi Gondviselő Istenünk egész nyáron gondoskodott a gyümölcsszükségleteinkről is. Ilyen és ezekhez hasonlókat kaptunk.
Hát "ne dicsérjem én az Istent, ne legyek-e hálatelt?"

Újabb szappankészítési láz fogott el. Bár nem is annyira a próbálkozás öröme, mint inkább a szükség hívta életre ezeket a házi szappanokat is, hiszen fogytán van a korábbi termés.
Szeptember közepén dől el, hogy mennyire volt sikeres a főzőcske. Addig is érlelődik.

Úszótanfolyam. (Ez nem apró morzsa a hálaadásunk tarisznyájában)
A gyülekezetünkből egy házaspár kedves ajándéka volt a számunkra.
A gyermekek nagyon élvezték, láttuk, hogy nem volt eredménytelen a tanulás. Mindannyiónk számára nagy öröm volt ez a lehetőség is.

Eljutottunk Perére is. (aug. 20-23.)
Bár nem így terveztük, de egyáltalán nem bántuk meg a döntést. Szép helyen, építő programok mellett volt lehetőségünk közelebb kerülni a közösség tagjaihoz. Nagyon jól éreztük magunkat. Témánk: "Védeni és hatni" volt. A gyülekezet jelen helyzetét, és a rá váró eseményeket vettük sorra közösen és csoportosan is.
Bár az indulás reggele nagyon esős volt, de az idő nagyon szépen kivirult
 mire odaértünk.



Szomorúságunk csak az volt, hogy az itthonmaradókra ezzel szemben hatalmas "vízár" jött. Nem kis harcot jelentett helytállni a szüleinknek az új otthonunk védelmében. (Vályogfal, fafödém deszkái)

Nekem nagyon sokat jelentett, hogy békességes volt a légkör, nagyon élveztem a lelki testvéreim társaságát is.

Életemben először kenuzhattam is.
Szombaton ellátogattunk Boldogkőváraljára is.
(A képen egy korabeli vad lovag áll velünk szemben. Én már csak tudom, nem jó vele kesztyűt húzni:)
Közben összefutottunk a Regécen pihenő kedves családtagjainkkal is, ami külön öröm volt a számunkra.

Megnézhettünk egy igazi lovagi viadalt, és okosodhattunk a lovagok szokásairól. 
Nagy izgalommal figyeltük a lovagok bemutatóját.

Bár a hegyekből nem jutott ki bőségesen (helyette volt víz:), azért az utolsó napokon próbáltuk pótolni a hiányt. Regéc határában sátoroztunk egyet a természetben (gyönyörű kilátás nyílt a Hernád-völgyére és a Regéci várra).
Végül a vasárnapunkat szeretteink társaságában tölthettük el Regécen és Tokajban.

Ilyen szép céklák nőttek a kertünkben. A mai nap leánykánk segítségével kezdtem el a feldolgozását. Ivólevet szeretnénk készíteni belőle.

Mennyi boldog percet jelentett a gyermekeink számára az építkezés hagyatéka, a homok. Számomra is sok sepregetnivalót:) Nagy ajándék az udvar!









Boglárkánk idén kezdi az iskolát, ez is újabb kihívások elé állít bennünket, de örülünk is, hogy eddig is eljuthattunk.

Hálaadásunk bőséges, a nehézségekben is sok volt a vigasztalás, öröm. (Például munkahely keresésének izgalmai, bonyodalmai, vagy a vályog elkészíttetése és leszállítása.)
A tarisznyánkban sok a morzsa, szerettük volna mások örömére is megosztani. (A teljesség igénye nélkül.)

"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel Őbenne, erősödjetek meg hit által, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen egyre bőségesebb." Kol 2,7

Isten formáló keze

"Anya, csak azt ne, vállalok vasalást, pakolok a szobában, mosogatok, csak a kertbe ne kelljen kimennem!"-mondtam évekkel ezelőtt. Nem szerettem kint dolgozni, de még kint időzni sem.
Azóta eltelt néhány év, sok új hatás ért, változhattam Isten kegyelméből.

Amikor a babot szedtem, és tisztítottam, csak hálát tudtam adni az Úrnak, hogy formált. Formálta a gondolkodásomat, élethelyzetemet.
Idén belevágtunk az építkezésbe. A férjemnek kevesebb ideje jutott a kertészkedésre. Pontosabban, nem volt ideje a kertben tevékenykedni, mert volt elég más feladata is. Ásott, de nem a kertet, hanem az autóbejáró helyét, majd az alapot,...
Ekkor kaptam azt az ihletet, hogy vegyem kézbe az ásót, és próbáljam meg a kertészkedést. De én soha sem ástam, és soha sem kertészkedtem egyedül!
Rájöttem, hogy nem is olyan nehéz, minden nap csak fél órácskámba telik, hogy egy 2-szer 2 m-es területet felássak, gereblyézzek. A magvakat elrakni, talán, még ennyibe se kerül. Közben folyamatos segítséget kaptam férjem szüleitől. Milyen mélyre, távolra vessem a magvakat. Szép lassan alakult a kertünk.
Aztán egy nap teljes meglepetésemre, kibújtak az első kis növénykezdemények a föld alól. Hihetetlen, ez az én munkám eredménye?! Aztán jött a locsolás, gyomlálás ideje, és a kis növénykék megerősödve virágot hoztak, majd termést érleltek. (A férjem is közben bekapcsolódott a növénynevelésbe!)
Nagy hála volt a szívembe, hogy én is eszköz lehettem abban, hogy a családunk szükségletei ilyen módon is betöltődhettek.
Azóta nagyon szeretek kint tevékenykedni is, szívesen teszem félre a benti feladatokat! 

Olyan sok minden van, amit hoz az életünk, a szükség. Sok mindent hozunk otthonról, sok mindent megtanulunk, de sok olyan dolog is van, amit a szükség hív elő bennünk. (A szükség kényszerítő ereje!)

Autóvezetés. Én megígértem magamnak, hogy soha, de soha sem fogok volán mögé ülni. Különben is, én félek.  Aztán az Úr elvégezte a szívemben, hogy egy adódó jó lehetőséget ragadjak meg. És megtanultam. Hányszor hálát adtam a jogosítványomért. Három gyermekkel kimozdulni sokszor képtelenség lett volna autó nélkül. Bár megpróbáltam sokszor a lehetetlent is. A kerékpáron hátul Imolával, utánfutóban a két nagyobbal. (De ez nem volt működőképes hosszútávon. Sajnos, nincs elég lóerő:)

Férjemmel közös életünk elejétől kezdve fával tüzelünk. Az én szememben mindig is férfi munka volt a begyújtás, tűzrakás. Ez éveken keresztül szépen is ment, míg egy napon azt mondta, hogy segítsek 1-1 alkalommal én is. Ezeket az alkalmakat még számos követte. Azt vettem észre már, hogy egyre inkább kezdem birtokolni a tűzrakás rejtelmeit.

Kecskefejés. A férjem volt mindig is ennek a mestere, nem is akartam soha beleavatkozni ebbe a nemes tevékenységbe. Aztán egy napon jött a szükség. Kadosa ifitáborba készült, és jobb híján én kellett átvegyem a tejszerzés eme módját, a fejést. Ekkor kellett rájönnöm, hogy erre is képes vagyok, csak kellett egy kis akarás.

Varrás. Mindig is vonzott. Középiskolás koromtól kezdve nyűttem a gépet. Volt,
mikor sokat kínlódtam egy-egy álom megvalósításával. Úgy gondoltam, a saját örömre szívesen, de másnak miért varrnék? Isten másképp tervezte. Rám bízatott egy kis varrókör, a Foltozó Műhelyünk. Lelki segítség mellett asszonyokkal közösen varrunk is. Ajajjj, az Úr megint más utakon járat, mint ahogy azt én elképzeltem.

Tanulás. Örültem, mikor 10 évvel ezelőtt letettem az államvizsgát. Tudtam, hogy ez volt az első és az utolsó is. Édesanyának készültem, gyermekek nevelésére. Aztán bekopogtatott az ajtónkon a hitoktatás lehetősége. Igen, szívesen tanítanám. Tanulni? Végül is nem elképzelhetetlen. Mellém állt a család, nagyszülők. Bónuszként megkaptam azt is, hogy nem egyedül kellett megfussam ezt a pályát, hanem a férjemmel együtt ülhettünk be az iskolapadba. A mai nap, mikor a szakdolgozat finomításán dolgoztam, éppen a fedőlapot gépeltem: 2015. Pontosan 10 év telt el, és én újra tanulhattam.

És még hány meg hány olyan területet tudnék felsorolni, amelybe bele kellett tanulnom. Szoptatás, Boglárka előtt soha sem csináltam. Töltött káposzta készítését sem tanultam meg otthon. Lapátolás. Építkeznunk kellett ahhoz, hogy a kezembe vegyem a lapátot. Meggyszörp készítése, pelenkavarrás, ....
Ezért szoktam sokszor emlegetni: anyaság beszűkülés? Dehogy, áldásthozó kreativitás!

Tanulom, hogy legyek nyitott az újra, az Úrtól jövő tervekre. Ne könyveljek el dolgokat: én úgy sem, én nem vagyok képes, én soha,... Sok mindent rejt számunkra az Istennel járás útja. A lényeg: legyen bennem a készség, a többit pedig bízzam az Úrra.


"Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van,
Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.
Mint titkos bánya mélyében formálja terveit,
De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág,
Bár mit sem ígér bimbaja, pompás lesz a virág.
Ki kétkedőn boncolja Őt, annak választ nem ád,
De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát." (Hit hangjai)

Házunk táján ...

Boglárkánk is elballagott. Szeptembertől kezdődik az iskola.
Számomra nagyon kellemes tapasztalatokkal zárult az idei tanév. Nagyon sok mesével, dallal, élménnyel gazdagodhattak a gyermekeink. (Nagyon tartalmas projektekben vehettek részt az óvodások) Az óvónénik mindent megtettek a fejlődésük érdekében.
Most kezdtem egy kicsit jobban megérteni, hogy mit is jelent a közösségbe való beilleszkedés, a szocializáció csoportos szinten való megvalósulásának a lényege. Elengedhetetlenül fontos, hogy megtanuljanak a gyermekeink beilleszkedni egy közösségbe. (Ez már sokkal tágabb, mint a család.) Fontos, hogy megtanulják a "szabályokat", odafigyeljenek egymásra, segítsenek, elfogadják a különbözőségeket.
Azt tapasztaltam, hogy az a napi 4 órás kimozdulás kellett. Változatosabbak voltak a napjaik. De elég is volt ebből napi 4 óra. Minden alkalommal nagy örömmel tértek haza, az év végét is nagyon várták már. A ballagást ki is használtuk a búcsúra, és elköszönve az óvodától megkezdtük nyári szünetünket. Leeresztettünk. Nem kell korán kelni, este még lehet sokáig kint tevékenykedni, játszani. Kellettek a keretek (korlátok), de jól esik ez a fajta szabadság is.

Máté átadja az óvodai búcsúajándékot Boglárkának.

Születtek kiskecskék is, amely nagy örömére szolgált a gyermekeknek. Sajnos, a háromból csak egy maradt meg. (Rendellenesség miatt, pedig nagy buzgalommal cumiztattuk a kicsiket, hogy életben tartsuk őket.) Ügyeske (a fehér színű  a fotón) átvészelte a születés utáni nehézségeket, és teljes életerővel ugrándozik, játszik mindenkivel, aki a közelébe kerül. Bújnak ki a kis szarvai, amivel már fenyegetően bökdös mindenki felé. Jó játszópajtás a lurkók számára.